Kováts Mihály ezredes: az amerikai lovasság magyar társalapítója – a háborús évek (1775–1783)

Magyar gyökerek, Habsburg szolgálat, amerikai ihletés

Fabriczy Kováts Mihály (angol nyelvű forrásokban „Kowatz”, „de Kovats”, illetve „Fabriczy Kováts Mihály” alakban is szerepel) 1724-ben született a Magyar Királyság protestáns mezővárosában, Karcagon, nemesi családban. Katonai pályafutása a 18. századi Európa jelentős részére kiterjedt. Tizenhat éves korában a kiváló műveltségű és kalandvágyó Kováts a Habsburg Birodalom haderejének egyik magyar huszárezredébe lépett be. További előrelépési lehetőségeket keresve gyorsan emelkedett a ranglétrán, és szolgált a francia Bercsényi-huszárezredben, valamint a porosz Székely-huszárezredben is. Harmincéves katonai pályafutása során Európa több jelentős fegyveres konfliktusában vett részt, köztük az osztrák örökösödési háborúban, a hétéves háborúban, majd később a lengyel függetlenség ügyét támogatva a Bar-konföderáció oldalán.

1776 őszén katonai pályafutásának utolsó szakaszába lépett, amikor önként jelentkezett az amerikai függetlenségi háborúban az amerikai ügy támogatására. 1773-tól kezdődően a Magyar Királyságban megjelenő Pressburger Zeitung című hetilap részletesen tudósított az amerikai forradalom eseményeiről: több mint száz cikkben számolt be a brit vöröskabátosok és a Kontinentális Hadsereg közötti konfliktusról. Ezek a tudósítások a háború teljes időszakát felölelték, a harcok kitörésétől a forradalom befejezéséig, és a Habsburg Birodalom számos lakóját inspirálták, köztük Kovátsot is.

1777-ben Kováts a Habsburg Birodalomból a franciaországi Bordeaux-ba utazott, ahol kitűnő latin nyelven levelet írt Benjamin Franklinnek, az Egyesült Államok franciaországi követének. A levélben szerényen ismertette katonai pályafutását, hangsúlyozva, hogy előmenetelét saját erőfeszítéseinek, fegyelmének és szolgálatának köszönhette. Egyúttal kifejezte, hogy önként kívánja támogatni az amerikai ügyet, felajánlva tehetségét és tapasztalatát a fiatal Egyesült Államok szolgálatára.

Nagyrabecsült Uram!

Az aranyló szabadságot nem lehet sárga arannyal megvásárolni. Akik a szabadságért harcoltak, hazájuk atyáira hallgattak. Én, aki ezt a levelet tisztelettel Ön elé terjesztem, magyar nemzetiségű szabad nemes vagyok. Nemcsak a porosz király hadseregében kaptam kiképzést, hanem a legalsó rendfokozatból őrnagyi rangig emelkedtem, mégpedig nem a véletlen, hanem katonai erényeim révén, és nem a szerencse kegyéből, hanem a szolgálati fegyelem legszigorúbb megtartásával. Számos hadjárat és véres megpróbáltatás során elsajátítottam mindazt, ami különösen szükséges az újoncok kiképzéséhez. Megtanultam azt is, miként kell őket olyan fegyverekkel ellátni, amelyekkel legyőzhetik az ellenséget, miként válhatnak a sok tanulás után tapasztalt katonákká, és nem utolsósorban azt, hogyan kell bármilyen katonai fejlemény és háborús esemény közepette megvédeni szeretett hazájukat. Ezért jöttem ide önként és saját elhatározásomból, mérhetetlen utazási fáradalmak és erőfeszítések árán, hogy a legnagyobb hűséggel áldozzam fel magam mindabban, amit válságos helyzetekben és a legnagyobb veszélyek között egy becsületes katonától elvárnak, József költségére és nem utolsósorban a Blessing Congregation szabadságáért. Így érkeztem ide, ahol Fädevill úrnak, e város kereskedőjének, valamint a Gyűlés és az ügy hű támogatójának segítségével lehetőségem nyílt felszállni a Catharina Froom Darmouth (sic!) nevű hajóra, amelynek Whippy a kapitánya. Ezért tisztelettel kérem Önt, hogy útlevéllel és a Blessing Congregation részére szóló ajánlólevéllel mielőbb segítségemre legyen. Mivel még mindig itt várom társaimat, akik eddig nem érkeztek meg, Ön – mint igaz hazafi – a közügyet szolgálná, ha megbízná Fädevill urat vagy ügyének egy másik támogatóját, hogy érkezésük után a lehető leghamarabb a Blessing Congregationhöz juttassa őket.
Végül, kedvező válaszában bízva, szeretnék a lehető leghamarabb útnak indulni, hogy ott éljek vagy haljak meg megszakítás nélküli katonai szolgálatban, ahol arra a legnagyobb szükség van.
Az Ön és a teljes Blessing Congregation leghűségesebb szolgája mindhalálig,
Fabriczy Kováts Mihály
Bordeaux, 1777. január 13.
Utóirat: Kérem, bocsássa meg, hogy mivel még nem beszélem tökéletesen a francia vagy az angol nyelvet, kénytelen vagyok latinul vagy németül írni.[5]

Kováts Mihály levele Benjamin Franklinhez, amelyet a philadelphiai Amerikai Filozófiai Társaság őriz.

Mihály levelét „fidelissimus ad mortem” vagyis „a halálig leghűségesebb” aláírással látta el. Kevesebb mint egy hónappal azután, hogy Franklinnek írt, útnak indult Amerikába, és 1777. február 26-án megérkezett az Újvilágba, Rhode Island államba. Megérkezése után Kováts Mihályt fogadta George Washington tábornok, a Kontinentális hadsereg főparancsnoka. A találkozóra 1777. május 16-án került sor, de kommunikációs nehézségek akadályozták, mivel Kováts korlátozott angoltudása miatt tolmácsra volt szükség. 1777. május 23-án a Második Kontinentális Kongresszus kezdetben elutasította Kováts ajánlatát, hogy a Kontinentális hadseregben szolgáljon, nyelvi nehézségeire hivatkozva.

Kováts Mihály kitartása és a háborúval kapcsolatos éles meglátása hamar új lehetőséget nyitott számára. Mivel korábban különböző európai hadseregekben szolgált, gyorsan felmérte a Kontinentális hadsereg fejletlen állapotát, különösen a felszerelés, a szervezettség és az összetétel tekintetében, főként a brit és más európai erőkhöz képest. Ezt a hiányosságot felismerve Kováts lehetőséget látott arra, hogy szakértelmével hozzájáruljon a felkelő erők megerősítéséhez. Képességeit hamarosan hasznosították is, amikor toborzó tisztnek nevezték ki a növekvő pennsylvaniai milíciákhoz, különösen a német nyelvű közösségek körében. 1777-re ezek a milíciák szabad századokat kezdtek szervezni, amelyeket később egységes zászlóaljjá vontak össze. Kováts német nyelvtudása és az európai katonai rendszerekben szerzett tapasztalata kulcsszerepet játszott ebben a fejlődésben, ami katonai pályafutásának és a Kontinentális hadsereghez való hozzájárulásának jelentős fordulópontját jelentette.

Lengyel és magyar testvérek legyenek

Kováts Mihály amerikai kontinentális hadseregben való érvényesülésének időszakában egy másik kiemelkedő külföldi származású személy is megérkezett Amerikába: Kazimierz Pułaski, lengyel nemes és katonai vezető. Pułaski, aki korábban Kováts oldalán is harcolt a lengyel függetlenségért a Bár-konföderáció idején, 1777 júliusában érkezett meg Boston kikötőjébe, Benjamin Franklin személyes ajánlására. Pułaski – Kováts Mihályhoz hasonlóan – 1777 augusztusában találkozott George Washington tábornokkal. A találkozót követően Washington a Kongresszusnak Pułaskit egy lovasezred szervezőjeként javasolta. Ez az ajánlás gyors pályát nyitott Pułaski előtt, amelynek eredményeként az amerikai lovasság egyik legjelentősebb alakjává vált.

1777 szeptemberében, a Brandywine-i csata során Pułaski a csatatéren tanúsított bátor cselekedeteivel tűnt ki. Bár az amerikai erők súlyos vereséget szenvedtek, Pułaski bátorsága nem maradt észrevétlen, és rövid időn belül a Kontinentális Kongresszus „a lovasság parancsnokává, dandártábornoki rangban” nevezte ki.

Pułaski tábornokot és Michael Kovatsot ábrázoló festmény, Bodó Sándor magyar–amerikai művész alkotása.

Szeptember 12-én Henry Arendt ezredes Német Szabadzászlóalja Chester (Pennsylvania) védelmére kapott parancsot, ami lehetőséget teremtett két egykori európai bajtárs – Kazimierz Pułaski és Kováts Mihály – találkozására amerikai földön. Pułaski, egy feltörekvő lengyel nemes, aki korlátozott katonai szervezési tapasztalattal rendelkezett, Kováts szakértelmére támaszkodott az amerikai könnyűlovasság megszervezésében. Kováts, az ötvenhároméves, nyugdíjhoz közeledő katona, Pułaski ambiciózus, harmincéves személyéhez kapcsolódva új lehetőséget talált a Kontinentális Hadseregben. Koruk és tapasztalatuk különbségei ellenére a sorsuk hamarosan szorosan összefonódott.

A következő hónapokban Pułaski felismerte Kováts katonai tudását, ezért inkább tanácsadóként alkalmazta, és kivonta őt Arendt zászlóaljából. 1777 telén Pułaski, új szerepétől felbuzdulva, Washingtonnak is elkezdett javaslatokat és szervezeti terveket benyújtani Valley Forge-ban. Eközben Pułaski és Kováts New Jersey-ben, Trentonban töltötték a telet, ahol lefektették a Kontinentális Hadsereg lovasságának jövőbeli alapjait.

Pułaski kétnyelvű kéziratot nyújtott be Washington főparancsnokságának, amelyet franciául írt, és angol tükörfordítással láttak el. A Memorandum relative to the cavalry (Emlékeztető a lovasságról) című irat Pułaski elképzeléseit vázolta fel a Kontinentális Hadsereg lovasságának átszervezéséről és megerősítéséről. Ez a dokumentum, amely Pułaski elkötelezettségét mutatta az amerikai katonai struktúra fejlesztése iránt, fontos lépést jelentett a lovasság kialakításában, és megalapozta Kovátscsal való későbbi együttműködését.

A nyolcoldalas emlékiratban Pułaski egy dragonyos (nehézlovasság) század és egy „bosniques” (könnyűlovasság) század felállítását javasolta, a megfelelő tisztekkel és altisztekkel. A „bosniques” kifejezés egy könnyűlovas egységtípusra utalt, amelyet „szabad huszároknak” neveztek, és amely a porosz hadseregben az osztrák örökösödési háború és a hétéves háború idején létezett, kifejezetten az orosz kozákok ellensúlyozására. Mivel Pułaski nem vett részt ezekben a konfliktusokban – sem életkora, sem születése miatt –, Kováts szakértelmére kellett támaszkodnia, aki kiterjedt tapasztalattal rendelkezett az európai lovas egységekben.

Ugyanazon a télen Pułaski egy másik levelében Washingtonnak részletesen ismertette a könnyűlovas ezred szervezeti felépítését. Bár nyilvánvaló, hogy Pułaski kézirata a lovasság szervezésének számos aspektusát lefedi – az egyenruhától és a nyergek, valamint kantárok megfelelő karbantartásától kezdve az egységek szerkezetéig és összetételéig –, ezeknek az elképzeléseknek a többsége Kováts közel négy évtizedes katonai tapasztalatát tükrözi. Kováts tanácsadóként döntő hatást gyakorolt a lengyel nemes lovassági elképzeléseire Pułaski 1778-as ezredesi kinevezése előtt, kiemelve azt a kulcsszerepet, amelyet Kováts játszott az amerikai könnyűlovasság jövőbeli szerkezetének kialakításában.

Pułaski, jelentős katonai tapasztalata ellenére, soha nem szolgált a porosz hadseregben, ezért nem rendelkezett közvetlen ismeretekkel annak szigorú fegyelméről vagy szabályzatairól. Kováts hatása legvilágosabban abban mutatkozik meg, hogy 1778 januárjától kezdve Washington és a főparancsnokság levelezésében név szerint is említették és elismerték hozzájárulásait. Ezek a levelek nemcsak Kováts katonai szakértelmét ismerték el, hanem azt is jelzik, hogy közvetlen kapcsolat kezdett kialakulni Kováts és Washington között, megkerülve Kováts felettesét, Pułaski dandártábornokot.

Kováts kinevezése lovaglási kiképzőmesterré

1778 elején, röviddel trentoni megérkezése után Pułaski azt javasolta Washingtonnak, hogy nevezze ki Kováts Mihály ezredest a Kontinentális Hadsereg lovasságának kiképzőmesterévé. Pułaski hangsúlyozta a lovasságon belüli sürgető szükségét a szakszerű kiképzésnek, és kiemelte Kováts kivételes alkalmasságát a feladatra, mint olyan tisztet, aki kiemelkedő érdemekkel rendelkezik és mélyen ismeri a lovassági taktikát. Pułaski biztosította Washingtont arról, hogy Kováts szakértelme felbecsülhetetlen lesz a lovasság fejlődése szempontjából, és hogy kinevezése jelentősen növelné a lovas alakulatok hatékonyságát 1778 elején.

Pułaski erőteljes ajánlása ellenére Washington kezdetben habozott Kováts kinevezésének jóváhagyásával, ami tükrözte óvatos álláspontját a külföldiek vezető beosztásba helyezésével kapcsolatban a Kontinentális Hadseregben. Hosszas mérlegelés után Washington korlátozott jóváhagyást adott, és Kovátsot a lovasság kiképzőtisztjévé nevezte ki. Ez a döntés, bár szerényebb volt, mint amit Pułaski remélt, fontos lépést jelentett Kováts értékének elismerésében.

Kováts kiképzőtisztként való kinevezése, valamint Washington későbbi döntése a kiképzőmesteri kinevezéséről jobban érthető Henry Lutterloh ezredes 1778. január 14-én John Laurens alezredeshez írt levelének fényében. Lutterloh hangsúlyozta a képzett tisztek sürgető szükségét a Kontinentális Hadsereg lovasságának kiképzésére és megszervezésére, amely továbbra is fegyelmi és kiképzési problémákkal küzdött. Lutterloh szerint Kováts – könnyűlovassági tapasztalata miatt – hatékonyabb választás lenne, mint a korábban fontolóra vett francia tiszt.

Kinevezése biztosítása érdekében Kováts saját kezébe vette az ügyet. 1778. február 4-én személyesen írt levelet Washingtonnak. Tökéletes angolsággal és rendkívül tömören részletes, tételes kimutatást adott a lovassági felszerelésekről, amelyeket kedvező áron sikeresen beszerzett. Kvantitatív és költségvetési összehasonlítást is bemutatott, hangsúlyozva saját kompetenciáját és szakértelmét a lovasság fejlesztésének logisztikai kérdéseiben.

Pułaski, mint Kováts felettese, továbbra is kiállt előléptetése mellett, kiemelve Kováts lovasság számára betöltött értékét, különösen harci helyzetekben. Pułaski ismételten megerősítette korábbi kéréseit, beleértve azt az igényt is, hogy Kováts hivatalosan is parancsnoki jogkörrel rendelkező tisztté legyen kinevezve egy különítmény élére, hangsúlyozva ezzel azt a potenciált, amely jelentősen növelhetné a lovasság harci hatékonyságát.

1778 februárjára Pułaski és Washington folyamatos levelezése arra utal, hogy a lovasság kiképzése jelentős előrelépést tett. Pułaski ismételt kérései Kováts hivatalos kinevezésére, valamint kitartó érvelése a szerepének megerősítése mellett azt mutatják, hogy egyre sürgetőbbé vált az ügy rendezése. Pułaski frusztrációja azonban nem korlátozódott Kováts helyzetére. Washingtonnal folytatott levelezésében több kulcsfontosságú kérdésben is nézeteltérések alakultak ki, többek között a személyi döntések, a toborzás, az egyenruhák és a lovasság fizetési rendszere kapcsán. Ezek a viták fokozatosan kiéleződtek, és 1778 februárjának végére szélesebb feszültségekhez vezettek Pułaski parancsnokságán belül.

A Pułaski-légió megalakulása

1778 tavaszának beköszöntével a háború új lendületet vett, és a helyzet egyre sürgetőbbé vált. Washington 1778. április 9-én kelt levelében ismertette a Kazimierz Pułaski vezette „Légió” tisztikarára vonatkozó javaslatait. Április 18-án a Kongresszus illetékes bizottsága Washingtonnal egyetértésben hivatalosan ezredessé nevezte ki Kováts Mihályt (akit a hivatalos iratokban „de Kowatz” néven említenek). Kováts mellett Julius de Montfort francia tiszt őrnagyi, John de Zieliński pedig századosi kinevezést kapott.

Az új légió, amelyet Pułaski korábban megszervezett szabadcsapatai alapján hoztak létre, később Pulaski Légió néven vált ismertté. Április elején Kováts megkezdte a toborzást: a tiszti beosztásra javasolt személyeket toborzókörútra küldte, hogy katonákat szervezzenek az alakulatba. Ennek részeként maga Kováts ezredes is Pennsylvania Easton–Bethlehem térségébe utazott, ahová április 16-án érkezett meg.

A szerzőről:

Dr. Pintér Zoltán Árpád történész, a Kováts Mihály Baráti Társaság elnöke.