waiting
friendsofhungary.hu

A Pułaski-zászló elfeledett magyar eredete

Írta: Örlős László; Smith Lacey, Anna
A Pułaski-zászló elfeledett magyar eredete

A híres Pułaski Légió zászlajának eredete – amely az amerikai függetlenségi háború egyik ritka fennmaradt emléke – jelentős, ám sokáig figyelmen kívül hagyott magyar hozzájárulásra világít rá az Egyesült Államok függetlenségi küzdelméhez. A Karcagon született Kováts Mihály ezredes irányításával készült zászló nemcsak az amerikai forradalom egyik meghatározó lovassági alakulatának erejét jelképezte, hanem mély magyar kulturális kötődéseket is hordozott, így a magyar nemzet forradalmi ügyre gyakorolt hatásának is maradandó bizonyítéka.

Az első magyar katona, aki életét áldozta az Egyesült Államok függetlenségéért – és az egyetlen, aki személyesen találkozott George Washington tábornokkal – Fabriczy Kováts Mihály volt, az amerikai lovasság egyik megalapítója.Amerikai pályafutása katonaként, toborzóként, kiképzőként, valamint a Pułaski Légió parancsnok ezredeseként rövid ideig tartott, ám szorosan összefonódott a pennsylvaniai Bethlehem városának történetével. A bethlehemi morva evangélikus nővérek – a Morva Testvérek közösségének protestáns „apácái” – készítették a Pułaski Légió által hordozott kis zászlót, amelyet ma a Marylandi Történelmi Társaság őriz Baltimore városában, Maryland államban. A Pułaski-zászló – amely az amerikai függetlenségi háborúból fennmaradt igen kevés katonai zászló egyike – magyar ihletésű és Kováts ezredes közvetlen utasításai alapján készült. A magyar származású amerikai emigránsok által végzett, hosszú időre feledésbe merült, majd nemrég újra felfedezett kutatások új megvilágításba helyezik ezt a kevéssé ismert kultúrtörténeti kapcsolatot.

A Pułaski Légió jelentősége

Kováts Mihály ezredes-parancsnok. Lovas bronz szobrocska Alexander Finta alkotása (1939). (A Society of the Cincinnati gyűjteménye, az Amerikai Magyar Szövetség ajándéka, 1957, Anderson House, Washington, D.C.)

Az amerikai függetlenségi háború idején a Pułaski Légió – más néven Amerikai Légió, Független Légió vagy 1. Független Légió – történelmi és katonai jelentőségét nehéz túlbecsülni. 1777 tavaszán Washington Kontinentális Hadserege a brit uralom elleni küzdelemben ezt a legendás alakulatot beolvasztotta a lovassági fegyvernemébe. Ez az integráció Kováts Mihály, egy erős kálvinista gyökerekkel rendelkező magyar huszártiszt, valamint a fiatal lengyel nemes, Kazimierz Pułaski (angolosított nevén Casimir Pulaski) vezetésének köszönhetően vált lehetővé. Európai hadviselési tapasztalataik révén ez a két közép-európai lovastiszt meghatározó szerepet játszott abban, hogy Amerikában egy ütőképes könnyűlovas erőt szervezzenek és képezzenek ki, amely külső segítség nélkül is képes volt szembeszállni a brit hadsereggel.

A lovassági egység lengyel és magyar alapítói és vezetői – amely később Pułaski Légióként vált ismertté – jelentős áldozatokat hoztak az amerikai függetlenség ügyéért. Kováts ezredes 1779. május 11-én a dél-karolinai Charlestownban (a mai Charleston) esett el, míg Pułaski tábornok öt hónappal később, Savannah mellett, Georgia államban halt hősi halált a harcokban. Ám részvételük nem volt hiábavaló: hozzájárulásuk lehetővé tette, hogy a Kontinentális Hadsereg kulcsfontosságú francia segítséghez jusson Charlestown kikötőjén keresztül, ami végső soron egy teljes éven át biztosította a déli területek támogatását az amerikai függetlenségi ügy számára.

Magyar kutatók feltárják a Pułaski-zászló eredetének összefüggéseit

A Pułaski-zászló eredetének feltárása során két magyar emigráns kutató, Vasváry Ödön (Edmund) és Bakó Elemér munkája kulcsfontosságú a zászló elfeledett történetének megértésében, amely a Légiót jelképezte, és 1778 februárja és márciusa között készült. Vasváry, a washingtoni magyar református lelkész, valamint Bakó, a Kongresszusi Könyvtár washingtoni osztályvezetője és finnugor nyelvész, fontos új megvilágításba helyezték ezt a jelentős történelmi emléket.

Vasváry és Bakó a Pułaski-zászlót az Egyesült Államokban az első magyar ihletésű zászlóként azonosították. Vasváry, a magyar–amerikai történelem kiemelkedő kutatója, 1939-ben egy jelentős levelet fedezett fel, amelyet Kováts Mihály 1777. január 13-án írt Benjamin Franklinnek, és amelyben kardját felajánlotta az amerikai szabadság ügyéért. Bakó Elemér folytatta a Kováts-kutatásokat, amelyeket Vasváry indított el. Vasváry 1965-ben írt először a „Pułaski-zászlóként” ismert lobogóról. A mára megfakult eredeti zászlót ma a baltimore-i Maryland Center for History and Culture őrzi. Vasváry volt az első, aki rámutatott a zászlón hímzett latin „Unita Virtus Forcior” („Az egyesült bátorság erősebb”) jelmondat magyar történeti jelentőségére, amelyet Kováts ezredeshez kötött, aki jártas volt a latin nyelvben.

Mítoszok és tények a Pułaski-zászlóról

A zászló eredetét számos legenda övezi. A pennsylvaniai Bethlehemben található Hotel Bethlehem falán látható George Gray 1930-as évekbeli falfestménye a Pułaski-zászló átadását ábrázolja a morva nővérek részéről. A festményen azonban a zászló színei nem egyeznek meg az eredeti leírásokban szereplő bíbor- vagy skarlátvörös, sárgásfehér és zöld színekkel, hanem a lengyel nemzeti színeknek megfelelő vörös-fehér összeállításban jelennek meg. Emellett maga a jelenet sem történelmi hitelességű: Pułaski büszke pózban ábrázolt zászlóátvételére valójában soha nem került sor.

Pułaski és Kováts említései a Morva Egyház levéltári forrásaiban.
(A bethlehemi gyülekezet naplója, 32. kötet, 1778–1779, 22–23. oldal.)

Ehelyett a falfestmény egy olyan jelenetet ábrázol, amelyet Henry Wadsworth Longfellow „The Hymn of the Moravian Nuns” című költeménye ihletett. A költő azonban 1857-ben visszavonta a művet, mivel annak történelmi részletei nem feleltek meg a valóságnak. A lutheránus morva nővérek nem voltak apácák, és a rend történetében semmiféle történelmi bizonyíték nem támasztja alá a zászló ünnepélyes átadásának jelenetét. Ugyanakkor a források szerint 1778. április 16-án, nagycsütörtökön Pułaski tábornok és Kováts ezredes a Légió egy részének kíséretében istentiszteleten vettek részt a Cedar Square-en álló Öreg Kápolnában (Old Chapel), ahol „mindkettőjükre mély benyomást tett az alkalom ünnepélyessége”.

Vasváry és Bakó szerint a protestáns Kováts ezredest jóval szorosabb kapcsolat fűzte a zászlót készítő morva evangélikus nővérekhez, valamint a rend többi tagjához, mint a katolikus Pułaski tábornokot. Valószínűsíthető, hogy magát Pułaskit is Kováts mutatta be a közösség tagjainak. Bakó arra is rámutat, hogy a 20. században Pułaskival foglalkozó lengyel történészek és a tiszteletére rendezett kulturális programok szervezői figyelmen kívül hagyták Longfellow helyreigazítását. Emellett azt sem ismerték fel, hogy a Moravian Brothers és Moravian Sisters elnevezések Morvaországból származó németekre, nem pedig szláv morvákra utaltak. Ezt nemcsak a nyomtatott források támasztják alá, hanem a bethlehemi, 18. századi történelmi temető is, ahol a sírköveken olvasható német nevek szolgálnak bizonyítékul.

Miután Pułaski tábornok 1779. október 9-én, a georgiai Savannah ostrománál halálos sebesülést szenvedett, a zászlót ravatali lepelként borították rá. Ez az esemény hozzájárult ahhoz, hogy Pułaski neve elválaszthatatlanul összefonódjon a zászlóval. Bár ez a kapcsolat történelmileg kétségtelenül jelentős, némileg félrevezető a zászló valódi eredetét illetően.

Kováts Mihály személyes kötődése a zászlóhoz

De miért készíttette el valójában von Gersdorff Zsuzsanna grófnő, a morva hajadon nővérek közösségének lelki vezetője ezt a zászlót? Vasváry és Bakó kutatásai szerint a gyönyörű csapatzászló elkészíttetése mögött személyes indítékok húzódtak meg, és létrejöttében nem Pułaski, hanem Kováts játszott meghatározó szerepet.

Fabriczy Kováts Mihály.
Olajfestmény, Raskó Aurél alkotása.
(Kossuth Alapítvány, Washington, D.C.)

1777 szeptemberében a Morva Testvérek názáreti közösségének naplója feljegyezte, hogy az akkor náluk tartózkodó, rendkívül barátságos Kovátsot „az ottani [európai] Testvérek híres porosz huszárként ismerték”. Kovátsnak a morva nővérekkel ápolt szoros kapcsolatát tovább erősíti a bethlehemi gyülekezet naplójának 1778. január 24-i bejegyzése, amely szerint segítségüket kérte ahhoz, hogy mestereket és felszerelést biztosítsanak az általa a Kongresszus számára toborzott huszáralakulat számára. A bejegyzés így szól: „A híres Kobatsch ezredes, a legutóbbi háború porosz huszártisztje Eastonból érkezett, hogy megtudja, tudnánk-e segíteni a Kongresszus számára toborzott huszáralakulatának felszerelésében és lovakkal való ellátásában. Megállapította azonban, hogy erre nincs lehetőségünk, mivel nyergesünknek, kesztyűkészítőnknek és öntőmesterünknek nem álltak rendelkezésére a mesterségük gyakorlásához szükséges készletek.” A bethlehemi gyülekezet naplója 1778. július 31-én ismét említést tesz Kovátsról. Feljegyzi, hogy a reggeli órákban erős ágyúdörgés hallatszott, miközben Kováts és az Eastonban toborzott, jól felkészített lovasalakulatának tagjai Baltimore felé tartva átvonultak a településen.

Miután Pułaski lemondott az amerikai lovasság parancsnoki tisztségéről, a Kontinentális Kongresszus 1778. március 28-án – Washington javaslatára – felhatalmazta, hogy hozzon létre egy Légiót, vagyis egy lovasságból és gyalogságból álló önálló alakulatot. A 68 könnyűlovasból és 200 gyalogosból álló egység feladata a Kongresszus védelme és szolgálata volt. Mire az engedély megérkezett, Kováts Mihály toborzási erőfeszítései már meghozták eredményüket, így a szükséges létszám biztosítása után a hadtest rövid idő alatt felállt. Pułaski Washingtonnak írt levelében úgy jellemezte Kovátsot, mint „az egyetlen embert Amerikában, aki érti ezt a mesterséget”, vagyis egy önálló légió megszervezésének és vezetésének tudományát. Ennek alapján Kováts a Légió tényleges megteremtőjének, kiképzőjének és katonai parancsnokának tekinthető. Az alakulat – amelyet akkoriban Amerikai Légiónak vagy Független Légiónak, később pedig Pulaski Légiónak neveztek – ekkorra már csak egy zászlóra várt. Ezt Kováts jó barátai, a Morva Testvérközösség nőtagjai készítették el 1778 késő telén és kora tavaszán. A zászló tervét Rebecca Langley és Julia Bader nővérek készítették, míg a varrási munkákat többek között Anna Blum, Anna Hussey, Erdmuth Langley, Maria Rosina Schultz és Anna Maria Weiss végezte, amint azt a morva közösség naplója is feljegyezte.

Von Gersdorff grófnő és Kováts Mihály kapcsolata különösen figyelemre méltó. Vasváry és Bakó szerint 1759-ben, a szászországi Maxen közelében az osztrák–magyar hadsereg körülzárta és foglyul ejtette a közel 20 000 fős porosz sereget, köztük a Gersdorff-huszárezredet is annak parancsnokával, Otto Ernst von Gersdorff tábornokkal együtt. A két megmaradt huszárszázad, amely parancsnok nélkül maradt, a porosz király rendelkezése alapján Kleist ezredes irányítása alá került. Kováts Mihály, az 1. porosz huszárezred kiváló tisztje átvette e csapatok közvetlen vezetését. A Gersdorff-ezred élén tanúsított eredményes vezetéséért és helytállásáért – ekkor már a porosz hadsereg magas rangú tisztjeként – a király az egyik legmagasabb katonai kitüntetéssel, a Pour le Mérite lovagrenddel jutalmazta. A Gersdorff család, különösen Susan von Gersdorff, aki 1763-ban Poroszországból Amerikába költözött, nagy hálával tartozott Kováts Mihálynak.

A Légió zászlajának bíborvörös színe a Gersdorff-huszárezred egyenruhájára utalt, míg a zöld bojt Kováts ezredes híres 1. porosz huszárezredét, a „Zöld Huszárokat” jelképezte.

A Pułaski-zászló feltételezett eredeti megjelenése

Bakó kutatásai alapján a zászló bíborvörös selyemből készült, magassága 23,5 hüvelyk, szélessége 21 hüvelyk, három oldalát pedig zöld rojtszegély díszíti. A zászlón látható betűk és díszítőelemek sárgásfehérek (eredetileg feltehetően teljesen fehérek voltak), hímzésük pedig zöld árnyalatú. A zászló eredeti színvilágát így a vörös–fehér–zöld alkotta, vagyis azok a magyar nemzeti színek, amelyeket a 17. század eleje óta használnak. Ettől az összhatástól eltér a szem hímzésének barna színe, valamint a zászló sarkaiba hímzett négylevelű lóhere zöldje. Ez utóbbi a szerencsét jelképezheti, amely a huszárhagyományban kiemelkedő jelentőséggel bír.

A Pułaski Légió zászlajának feltételezett eredeti megjelenése, amelyet a magyar születésű Fabriczy Kováts Mihály inspirált.
(Zászló: Hímzőstúdió Kft., Debrecen, Magyarország, Somogyi András grafikai terve alapján, a szerző megrendelésére és tulajdonában)

A zászló négy sarkának belső részén egy robbanó gránát is ki van hímezve, ami arra utal, hogy az egység tüzérséggel is rendelkezett; a hímzés sárgásfehér színű. A díszített belső mezőt egy átlósan sávozott, fehér–sárga szegély keretezi.

A zászló jelmondatának magyar történeti háttere

Vasváry Ödön és Bakó Elemér kutatásai betekintést nyújtanak a zászló jelmondatának eredetébe, valamint az eredeti vörös–fehér–zöld színvilág kialakulásába is. Nagy valószínűséggel Kováts az Unita Virtus Forcior („Egységben az erény és az erő”, illetve „Az egyesült erény erősebbé tesz”) kifejezést az erdélyi fejedelem, Báthori Kristóf egy érméjének feliratából merítette, amely eredetileg Virtus Unita Valet („Az egyesült erő sikerre visz”) formában szerepelt. A zászló jelmondata és a Báthori-érme felirata közötti eltérés abból is eredhet, hogy Kováts az érem latin nyelvű jelmondatát angol nyelvű környezetben használta (a valet szó angol jelentése többértelmű, ami az eredeti jelentés szempontjából félreértésekhez vezethetett). Fontos kiemelni a jelmondat történeti kontextusát is, különösen azt, hogy Báthori Kristóf továbbra is betöltötte az erdélyi fejedelemséget, miután testvérét, Báthori Istvánt 1575-ben lengyel királlyá választották. Lengyelország és Magyarország szoros barátsága ekkor meghatározó volt Európában az orosz, török, Habsburg és német nyomással szemben. Vasváry és Bakó Kováts és Pułaski együttműködését a történelmi magyar–lengyel szövetség folytatásaként értelmezték.

Az Egyesült Államok rövidítése, „U.S.” – az egyik legkorábbi ilyen használat – jelképesen a jelmondat koszorújában van kihímezve. Ezáltal a zászló jelmondata valóban amerikai jelentéstartalmat kapott.

A zászló másik oldalán folytatódó jelvény egy háromszöget ábrázol, benne egy festett szemmel, amely Isten mindent látó szemét jelképezi. Kováts Mihály, akinek ősei a Rákóczi-féle szabadságharc és a magyar függetlenség ügye mellett szolgáltak, valószínűleg abból a zászlóból meríthetett ihletet, amelyet II. Rákóczi Ferenc, a magyar–lengyel együttműködés meghatározó alakja, 1708-ban adományozott erdélyi nemesekből álló testőrségének.Ez a kék selyemzászló szintén tartalmazza a háromszöget a mindent látó szemmel, valamint a körülötte elhelyezkedő tizenhárom csillagból álló koszorút, amely a Pułaski-zászlón szereplő tizenhárom államot jelképezi, továbbá a Non Alius Regit („Nem más uralkodik”, illetve „Senki más nem kormányoz”, vagyis a király iránti hűség elutasítása) jelmondatot is, amely Kováts ezredes meggyőződését tükrözte mint büszke kálvinista és jártas latin író.

A Pułaski–Kováts zászló üzenete napjainkban

1979-ben, Kováts Mihály halálának kétszázadik évfordulós charlestoni megemlékezései során a Magyar Amerikai Szövetség és annak elnöke, Taba János megbízásából Fülöp Gabriella (Koszorús Ferencné) művész Bakó Elemér irányításával mindkét oldalról részletes festményeket készített a zászlóról. Ezek a festmények szolgáltak alapul ahhoz, hogy megrendeljék a National Flag Company-nál a zászló fizikai változatának elkészítését, amelyet Pułaski–Kováts-zászlóként emlegettek. A Vasváry és Bakó kutatásaira támaszkodva ezt a lobogót „az első magyar–amerikai zászlóként” azonosították. Ez a zászló került átadásra a charlestoni ünnepségek során a Charleston Military Academy Múzeumának.

Ahogy Kováts Mihály születésének háromszázadik évfordulós ünnepségei Európában és Amerikában zajlanak, a Pułaski–Kováts-zászló mint történeti emlék és erőteljes szimbólum maradandó emlékeztetőül szolgálhat arra, hogy magyar, lengyel és amerikai szabadságharcosok már az Egyesült Államok megszületésének pillanatától kezdve vállvetve harcoltak.

Legfrissebb cikkek