Isten Szolgája Mindszenty József bíboros (1892–1975)

Az USA közel tizenöt éven át biztosította Mindszenty menedékét és ezzel, a gyakran „vendégnek” is nevezett menedékes testi épségét. Az amerikai misszión Mindszenty udvariasan kezelt, ám diplomáciai és biztonsági szabályok közé szorított menedékes volt. Ezzel a ténnyel magyarázhatóak a bíborosnak időről időre előforduló kisebb-nagyobb szabályszegései, ugyanis ő saját magát politikai menedékjogot (asylum) élvező személynek tartotta. A követségről folytatott esetleges politikai tevékenysége azonban éppen a misszió és ezáltal a menedéke biztonságát veszélyeztette volna. Esetleges politikai aktivitása egyértelműen kárt okozhatott volna a két ország amúgy is normalizálást igénylő kapcsolataiban. A jogi státuszát érintő egyet nem értés azonban semmit sem von le bíboros hősies magatartásából és a kitartásából. 

Az 1971. szeptember 28-i távozásáig Mindszenty nem kevesebb, mint tizenegy misszióvezetővel, továbbá tizenkét összekötő diplomatával ápolt szorosabb kapcsolatokat. Az utóbbiak voltak azok, akikkel a bíboros naponta érintkezett, akiknek átadta az üzeneteit és a leveleit, és ők tolmácsolták a különböző kéréseit is, részt vettek az esti sétáltatásában, továbbá tapintatosan szondázták és jelentették a hangulatváltozásait is. A menedékből történő korlátozott, de nem tiltott kapcsolattartásához szorosan hozzátartoznak az alábbiak: a bíborost a rokonai rendszeresen meglátogathatták. A Budapestet felkereső amerikai kongresszusi tagoknak a State Department engedélyezte a vasárnapi misén való részvételt és a bíborossal való elbeszélgetést, de csakis azzal a feltétellel, hogy ezeket a tényeket nem hozzák nyilvánosságra. Mindszentyt Franz König bécsi bíboros és Agostino Casaroli is felkereste, és más egyházi vezetők, pl. Zágon József is tettek nála látogatásokat. A State Departmentből is érkeztek tájékozódási céllal alacsony rangú látogatók, ám soha nem hoztak magukkal kezdeményezésre szóló utasításokat. A menedék ideje alatt a gyóntatás is folyamatosan zajlott, azt a magyar fél érdemben nem akadályozta.

A bíboros miséire nemcsak az amerikai kiküldöttek jártak el, hanem a DT egyes tagjai is. Mindszenty 1965. június 3-án megtarthatta az aranymiséjét, 1968. június 8-án pedig misézett a meggyilkolt Robert Kennedyért. Sőt, más egyházi (de nem egyházvezetői) tevékenységet is végezhetett, hiszen 1967-ben ő keresztelte meg Edward Alexander beosztott diplomata két kisebbik fiát. Hasonló kérés érkezett a Renaghan házaspártól, Peter Petersontól technikai elhárítótól és Bernard Kuhla rádióstól is. Mindszenty kisebb pénzalap felett is rendelkezett, amelyet adományokra használt fel. A megélhetési költségeit azonban az amerikai Országos Katolikus Jóléti Konferencia (NCWC), tehát nem az amerikai adófizetők fedezték. 

Mindszenty – nyitott borítékban – számtalan levelet írt az amerikai elnököknek, külügyminisztereknek és – a washingtoni apostoli delegátuson keresztül – a Vatikánnak, továbbá rendszeres levelezésben állhatott egy amerikai pappal, John Saboval is, akitől miseszándékokat kapott. A követség könyvtárából kölcsönözhetett, sőt megrendelték számára a megyei napilapokat is. A menedék napjait a főpap az emlékiratai írásával töltötte. Ezzel kapcsolatban azt közölték vele, hogy azok, amíg a misszión tartózkodik, nem jelenhetnek meg. És éppen az emlékiratok szerkesztésének és publikálásának a lehetősége volt az az ok, amely miatt 1971-ben végül hajlandó volt feladni a menedékét. Ennek a felismertetésében a második amerikai nagykövet, Alfred Puhan játszott kiemelkedő szerepet. Ezzel szemben állt fenn hosszú évekig az a helyzet, hogy az érintett felek egyike sem óhajtott kezdeményezéssel élni, és maga a bíboros sem állt készen a menedéke feladására.

Például 1958-ban a magyar fél durván elutasította az USA által a Vatikán nevében – a konklávén való részvételhez kért szabad eltávozását (safe conduct). Az 1961-es esztendő legkiemelkedőbb eseményének azt tartható, hogy John Kennedy elnök február 10-én megválaszolta Mindszenty gratuláló levelét, és ebben az alábbiakat írta: „az amerikai követség vendégszeretete Ön előtt továbbra is nyitva áll, és ez a kormány örömmel nyújt Önnek menedéket mindaddig, amíg személyes biztonsága és szabadsága ezt a megoldást megkívánja.” Ezt követően inkább a kétoldalú kapcsolatok egyes rendezetlen kérdései kezdtek a figyelem középpontjába kerülni, fokozatosan normalizálódni, kezdve az 1963-ban kihirdetett amnesztiával és a magyar kérdésnek az ENSZ napirendjéről való levételével. 1966-ban pedig nagyköveti szintre emelték a kétoldalú diplomáciai kapcsolatokat, és 1967. október 30-án az első amerikai nagykövet, Martin Hillenbrand átnyújtotta a megbízólevelét. A cél immár a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése előtt álló akadályok legyűrése volt, miközben gondoskodni kellett a menedék mindennapi működtetéséről is. Már nem a követségi tartózkodás pontos jogi státuszáról, hanem az idősödő bíboros jövőjéről, a megoldás lehetséges módozatairól szóltak az amerikai iratok. 

Mindszenty első alkalommal 1947. június 18. és július 11. között járt az észak-amerikai kontinensen. Ekkor a Nemzetközi Mária Kongresszus eseményein vett részt, valamint mintegy tíz–tizenkét magyar egyházközséget látogatott meg Kanadában és az Egyesült Államokban. New Yorkban Spellman bíboros fogadta. Nála és Selden Chapin budapesti amerikai követnél azért lobbizott, hogy a Szent Koronát az amerikaiak juttassák el Rómába. 

A menedéket követő négy esztendő során Mindszenty három alkalommal is felkereste az Egyesült Államokat. 1971 után szinte azonnal megkezdte azoknak a külföldön élő magyar közösségeknek a felkeresését, amelyeket a neves amerikai magyar ferences, Füzér Julián „nyolcadik törzsnek” nevezett. Mindszenty életének ebben az utolsó néhány esztendejében teljesedhetett ki igazán püspökként és lelkipásztorként. Több mint száz városban mutatott be szentmisét, illetve végzett egyéb egyházi szertartásokat. Lelkipásztori útjairól Emlékirataiban így írt: „Az utak, a sokféle nemzeti és lelkipásztori probléma megbeszélése nem estek nehezemre, hiszen 23 év kényszerű elszigeteltségben töltött idő után a hivatásommal járó intenzív tevékenység, az emberekkel és a világgal való misztikus kapcsolatok örömmel töltöttek el.”

A nagy amerikai körút gondolata először 1972-ben merült fel. Legfőbb támogatói Dengl Miklós OFM, a Katolikus Magyarok Vasárnapja (KMV) szerkesztője, Jaszovszky József kaliforniai magyar lelkész, valamint Msgr. John Sabo voltak. Az út eredeti célja elsősorban Kalifornia lett volna, és 1973-ra tervezték megvalósítását. Idővel azonban a meglátogatandó települések száma egyre gyarapodott. A nagyszabású terv azonban szervezési nehézségek és politikai akadályok miatt meghiúsult. Kanadában viszont addigra már igen előrehaladott állapotban járt az előkészítés, ezért Mindszenty végül vállalta az utazást azzal a megkötéssel, hogy az 1973-as körút elsősorban a kanadai magyar hívekhez szóljon, az Egyesült Államokban pedig csak néhány rövidebb látogatást tegyen. Ezt az elképzelést Habsburg Ottó trónörökös és John Sabo prelátus javaslatára fogadta el, mintegy a későbbi nagy amerikai körút főpróbájaként. A kanadai – kisebb részben az Egyesült Államok keleti partját is érintő – lelkipásztori útra 1973. szeptember 18. és október 3. között került sor. Ezen az úton Mindszenty számos egyházközséget keresett fel, katolikusokat és protestánsokat egyaránt. Ekkor újraszentelte a New Jersey állambeli New Brunswick városában álló, időközben felújított Szent László-templomot is.

Az 1974. május 6. és június 29. között tett amerikai útja már kizárólag az Egyesült Államokra korlátozódott. A bíboros mindenütt nagy lelkesedéssel fogadott vendég volt, és sok helyen egyházfejedelemhez méltó tisztelettel vették körül. Az út során tizenegy államban járt, és közel ötven beszédet mondott. Utolsó amerikai útjára 1974. december 19. és 23. között került sor. Az Ausztráliát és Új-Zélandot érintő lelkipásztori körút végén néhány napot Hawaii szigetén pihent, majd San Franciscóban keresztapaságot vállalt, és kiszolgáltatta a bérmálás szentségét az arra felkészült fiataloknak.

A szerzőről:

Deák András Miklós (1954) az irodalomtudomány kandidátusa, amerikanista, nyugalmazott diplomata. 2018 óta számos művében foglalkozik Mindszenty József bíboros menedékének egyes amerikai vetületeivel. Az 1971-1975 között tett amerikai utak összefoglalása Dudás Róbert Gyulának köszönhető.