A tudomány gyümölcsfája

Szent-Györgyi Albert 

(1893, Budapest – 1986, Woods Hole, USA) 

Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj, a díjazás éve: 1937. Indoklás: „for his discoveries in connection with the biological combustion processes, with special reference to vitamin C and the catalysis of fumaric acid” („a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért”). 

Szent-Györgyi Albert régi magyar orvosdinasztiába született, már dédapja és nagyapja is orvosok voltak, a fiziológia, illetve az anatómia területén. 1917-ben szerezte meg az orvosi diplomáját Budapesten, majd az első világháború után kutatóként dolgozott Németországban és Hollandiában.  Legnagyobb tudományos áttörését 1930-ban érte el, amikor Szegeden izolálta a C-vitamint, továbbá az izomműködés biokémiájának megértéséhez is sokat tett hozzá kutatásaival. 1937-ben a nagyrészt Magyarországon végzett kutatásaiért kapta meg a Nobel-díjat. A 2. világháborúban részt vett az ellenállási mozgalomban, sőt kifejezetten Magyarország náci szövetségből való kiugrásán is dolgozott.  Emiatt bujkálnia kellett a német megszállás idején. 

Az 1945-ös újrakezdés után tanszékvezető és nemzetgyűlési tag lett, de az újabb, ezúttal kommunista diktatúra berendezkedése elől 1947-ben külföldre ment, és az Egyesült Államokbeli, massachusettsi Woods Hole-ban telepedett le. Ottani alapítványának keretei között az izomműködést és a rákot kutatta. Élete alkonyán tagja volt a Szent Koronát Magyarországra visszajuttató amerikai küldöttségnek.

A tudományról Szent-Györgyi Albert azt vallotta:

„A tudomány szelleme egyben a jóakarat, a kölcsönös tisztelet és az emberi összetartás szelleme is. Ez azért van így, mert a tudományt nem egyetlen nemzet vagy emberfajta hozta létre, az az emberiség közös tulajdona, és a legkülönbözőbb származású és eredetű emberek teremtették meg.”

Békésy György (Georg von Békésy) 

(1899, Budapest – 1972, Honolulu, USA) 

Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj, díjazás éve: 1961. Indoklás: „for his discoveries of the physical mechanism of stimulation within the cochlea” („a fül csigáján belüli ingerlés fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért”). 

Békésy György édesapja az erdélyi Kolozsváron volt bölcsészdoktor, aki később közgazdaságtannal foglalkozott, tartós külföldi kiküldetésekben is. A későbbi tudós így gyermekkorában többfelé élt és tanult külföldön, Münchentől Konstantinápolyon át Zürichig. 1923-ban Budapesten doktorált fizikából. Távközlési kutatásain keresztül jutott el az emberi fül működésének vizsgálatáig, ennek kapcsán biológiai és anatómiai tanulmányokat is végzett. A belső füllel kapcsolatos, később Nobel-díjjal elismert kutatásait még Magyarországon kezdte el. 

Miután 1944-ben, a 2. világháború során bombatalálat pusztította el Békésy György laboratóriumát és feljegyzéseit, kutatásainak hazai folytatása lehetetlenné vált. Magyarországot 1946-ban hagyta el, és a Harvard Egyetemen helyezkedett el, tovább folytatva kutatásait a következő másfél évtizedben. 1961-ben nyerte el Nobel-díját, majd miután a Harvardon is leégett a laboratóriuma egy tűz miatt, elfogadta a Hawaii-i Egyetem meghívását: az ottani Érzékszervi Kutatólaboratórium vezetője lett, miközben ázsiai művészettörténeti gyűjteményét is gazdagította. 1972-es halála után a végakaratának megfelelően a Csendes-óceánba szórták hamvait.

A tudományos kutatás különleges kihívásairól így beszélt:

„Én azt tapasztaltam, hogyha a hegyet előnytelen oldalon másszuk meg, az sem elveszett munka, mert mászás közben igen sokat tanulhatunk, olyat is, amit emberek, akik hibát nem követnek el, sohasem tudhatnak meg”.

Wigner Jenő (Eugene Paul Wigner)

(1902, Budapest – 1995, Princeton, USA) 

Fizikai Nobel-díj (megosztva), díjazás éve: 1963. Indoklás: „for his contributions to the theory of the atomic nucleus and the elementary particles, particularly through the discovery and application of fundamental symmetry principles” („az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezésére és alkalmazására”). 

Wigner Jenő Budapesten született magyar zsidó családban, később a világhírű tudósok egész sorát kinevelő, pesti Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt, családjával együtt át is tért az evangélikus hitvallásra. Budapesten és Berlinben folytatott műszaki tanulmányokat, a német fővárosban többek között Albert Einstein, Max Planck és Werner Heisenberg előadásait is hallgatta. Később is a weimari Németországban maradt, ahol elméleti fizikával, kvantummechanikával foglalkozott. Az amerikai Princetoni Egyetem 1930-ban Neumann Jánossal együtt felvette a tanárai közé, majd Hitler 1933-as hatalomra jutása után végleg Amerikában maradt. 1939-től kezdve ő is egyike volt azoknak a tudósoknak, akik a később az első atombombák megépítéséig elvezető Manhattan-terv mellett lobbiztak. Eközben az atomenergia békés célú felhasználásának lett az úttörője, 1941-ben ő tervezte meg az első kísérleti atomreaktort.

Fizikai Nobel-díját 1963-ban nyerte el, ezt ironikusan úgy kommentálta: „Nem gondoltam volna, hogy valaha is úgy közlik a nevemet az újságok, hogy nem tettem semmi komiszat.” Magyarországra fél évszázad után, 1976-ban látogatott először, majd még néhány alkalommal járt szülőföldjén. 1992-ben tette közzé emlékiratait, majd 1995-ben halt meg Princetonban.

A nagy tudós így beszélt a tudomány fejlődéséről:

„A régi találmányok jelentősége az emberiség számára sokkal nagyobb, mint az új találmányoké. A gőzgép fölfedezése, az ágy fölfedezése, a kerék, a kocsi, a taliga fölfedezése – sokkal nagyobb jelentőségű volt; a búza fölfedezésének a jelentősége az emberiség számára sokkal nagyobb volt, mint a mai felfedezéseké. A mai felfedezések jólétet és gondtalanságot biztosítanak, amik bizony szép dolgok, de hát mégsem az a jelentőségük, mint amikor megszabadulunk attól, hogy éhezzünk, amikor megszabadulunk attól, hogy a kövön aludjunk.”

Harsányi János (John Harsanyi) 

(1920, Budapest – 2000, Berkeley, USA) 

Közgazdasági Nobel-díj (megosztva), díjazás éve: 1994. Indoklás: „for their pioneering analysis of equilibria in the theory of non-cooperative games” („a nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúlyelemzésre vonatkozó úttörő munkásságáért”).

Zsidó származású, katolizált családba született Budapesten, apja gyógyszerész volt. Sok más magyar tudóshoz hasonlóan ő is a Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt. Érettségi után, 1939-ben apja Franciaországba, Lyonba küldte, hogy vegyészmérnöknek[AE1]  tanuljon, de a 2. világháború kitörése miatt hazatért, és 1942-ben diplomázott otthon. Abban az évben viszont zsidó származása miatt munkaszolgálatos lett, a vészkorszakot a budapesti jezsuitáknál bujkálva élte túl. 

Ő is otthon kezdte újra életét és karrierjét 1945 után, de miután a berendezkedő kommunista hatalom elkezdte a gyógyszertárak államosítását is, feleségével[AE2]  Ausztriába menekült, majd Ausztráliába ment tovább. 1956-ban az amerikai Stanford Egyetemre mehetett Rockefeller-ösztöndíjjal. 1958-ban közgazdasági doktori címet szerzett, 1964-től pedig a Kaliforniai Egyetem professzora lett (Berkeley). Kutatásainak fókuszában a játékelmélet állt, amit a nemzetközi politika, sőt a fegyverkezési verseny megértéséhez is felhasználtak a döntéshozók. 1994-ben nyerte el a közgazdasági Nobel-emlékdíjat a nem kooperatív játékok elméletének kutatásáért.

A gyógyszerészből lett elméleti közgazdász bátran adhatta ezt a tanácsot mindenkinek:

„Érdekes több dologgal foglalkozni; ez izgalmasabbá teszi az életet, és saját kutatási területünkön is hasznunkra lehet.”

Oláh György (George Andrew Olah)

(1927, Budapest – 2017, Beverly Hills, USA) 

Kémiai Nobel-díj, díjazás éve: 1994. Indoklás: „for his contribution to carbocation chemistry” („a pozitív töltésű szénhidrogének tanulmányozásában elért eredményeiért”). 

A budapesti születésű Oláh György zsidó családból származott, középiskolája a Piarista Gimnázium volt, majd pedig a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult kémiát. Itt szerezte doktori fokozatát is 1949-ben. Az ezt követő években is a BME-n tanított, miközben főleg a szerves kémia területén végzett kutatásokat, amikre a nemzetközi tudományos élet is felfigyelt. Az 1956-os forradalom után családjával elhagyta Magyarországot. Londonban, majd Kanadában és végül az Egyesült Államokban telepedtek le. 1971-ben lett amerikai állampolgár, majd 1977-től a Dél-kaliforniai Egyetemen kezdett tanítani, ahol a Szénhidrogénkutató Intézet tudományos igazgatója lett. Kutatásai hozzájárultak az ólmozatlan benzin előállításának gazdaságos eljárásához, valamint a szén cseppfolyósítási eljárásához is.

A szénnel kapcsolatos kutatásait ismerték el 1994-ben is, amikor elnyerte a kémiai Nobel-díjat. A hosszú életutat bejárt Oláh György 2010-től az Emberi Méltóság Tanács tiszteletbeli elnöke lett, majd 2017-es elhunyta után végakarata szerint a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra.

Magáról a tudományról ezt vallotta a világhírű kémikus:

„A tudomány olyan, mint a gyümölcsfa. Időbe telik, amíg leszedhetem a termését. Úgy nem lehet gyümölcsöt termelni, hogyha az egyik évben almát akarok, akkor almafát ültetek, ha a másik évben nem olyan nagy az érdeklődés az alma iránt, akkor kivágom az almafát. A tudományt távlatban kell nézni.”