Sportolók, akik nyomot hagytak az Egyesült Államokban

Magyarország az olimpiatörténet kilencedik legsikeresebb nemzete, összesen 187 aranyéremmel, míg a 250 éves Egyesült Államok magasan az élen áll 1105 arannyal. Nagyságát tekintve evidens, hogy utóbbi még sikeresebb, ám a magyar sportolók nem csak a nyári játékokon, az USA-ban is bizonyítottak az elmúlt egynegyed évezred alatt – nem egyszer ott alapozták meg későbbi, ötkarikás sikereiket. Cikkünkben természetesen egyéni sportolók, olimpikonok is felbukkannak a teljesség igénye nélkül, de kezdjünk a csapatsportokkal, azon belül is a major sportágakkal, amelyek egy része máig nem örvend elképesztő népszerűségnek Magyarországon, mégis rengeteg magyar sportoló van, aki ilyen területen alkotott maradandót az Egyesült Államokban. 

Utóbbi szempontjából az amerikai-futball a legsikeresebb magyar terület, ami az USA-t illeti, hiszen számos olyan alakot adott az Egyesült Államok kiváltképp népszerű sportjának, akiket a tengerentúlon azóta is emlegetnek. Az első név George Halasé, aki már Illinois-ban, Chicagóban született, de családja az Osztrák-Magyar-Monarchiából emigrált az USA-ba. A magyar származású sportoló baseballozott is, de korántsem erről híres igazán, hiszen az 1920-as évek egyik legjobb amerikai futball játékosa volt. A Chicago Bears alapítója negyven évig edzette is a csapatot, amelynek 1920 és 1983 között a tulajdonosa volt, s amellyel nyolc bajnoki címet ünnepelhetett összesen. Mégis, legnagyobb elismerése, hogy az NFL egyik társalapítójaként tartják számon. 

Szintén NFL-legendaként emlékeznek az amerikaiak Larry Csonkára, aki magyar származású futóként a Miami Dolphins színeiben ért el fantasztikus sikereket: 1968-ban érkezett a ligába, majd 1971 és 1973 között három Super Bowlt játszott a csapattal, ebből kettőt megnyert, egy alkalommal veretlenül. Máig az 1972-es Dolphins az egyetlen csapat az NFL történelmében, amely veretlenül lett bajnok, az esztendő döntőjében pedig Csonka lett a legértékesebb játékos, vagyis az MVP. Természetes, hogy mindkét eddig említett játékos az NFL Hírességek Csarnokának tagja, de ugyanebben a „cipőben jár” két további magyar származású klasszis, Joe Namath és Lou Groza. Előbbi Super Bowl-győztes (1969), döntő-MVP irányító, a New York Jets legendája, aki Év újonca és az amerikaifutball-liga legértékesebb játékosa is volt karrierje során, míg utóbbi a Cleveland Browns legendás támadófalembere és rúgója, aki négy bajnoki címet nyert (1950, 1954, 1955, 1964) több, mint húszéves karrierje során. Természetesen nem mehetünk el Meskó Zoltán neve mellett sem, aki a legutóbbi, időben hozzánk a legközelebbi magyar, aki a tengerentúli profi amerikaifutball-ligában bizonyíthatott. A most 40 éves korábbi sportolót 2010-ben drafolta a New England Patriots, amelynél három idényen át játszott punterként, majd a Pittsburgh Steelersnél és a Cincinnati Bengalsnál is megfordult.

Ha az amerikai-magyar kosárlabdát nézzük, egyértelműen Dávid Kornél nevét kell először elővennünk. Máig ő az egyetlen magyar NBA-játékos, pedig a legtöbb hazai kosárlabdázónak egyaránt az a legnagyobb álma, hogy eljusson a sportág csúcsligájába. A most 54 esztendős Dávid Kornél az Alba Fehérvár játékosaként a magyar élvonal legjobbja volt éveken át, majd Spanyolországban is kipróbálta magát, 1998-ban pedig lehetőséget kapott az NBA-ben. A nyolc év alatt hatodik bajnoki címét szerző, abszolút amerikai sztárcsapat, a Chicago Bulls sztárjátékosai zömének elengedése után szétesett, tehetségekkel töltötte fel keretét, s köztük volt a 206 centiméteres magyar játékos is, aki bedobóként érkezett meg a címvédőhöz. Bár a tengerentúlon nem vált sztárrá, voltak pazar meccsei, stabil rotációs játékos lett belőle, aki később a Cleveland Cavaliersben, a Toronto Raptorsban és a Detroit Pistonsban is megfordult. Karrierjét követően visszatért Magyarországra, de azóta újra az NBA kötelékében dolgozik, jelenleg ő a Milwaukee Bucks egyik európai játékosmegfigyelője. A WNBA-ben, tehát a női csúcsligában már öt magyar kosárlabdázó is bizonyíthatott, az úttörő Iványi Dalma volt (106 mérkőzés), őt pedig Nagy Andrea, Újhelyi Petra és Határ Bernadett követte. A legutóbbi magyar játékos a ligában Juhász Dorka, akit 2023-ban drafolt a Minnesota Lynx, amellyel döntőt is játszott egy évvel később.

A profi tengerentúli-hokiligát, vagyis az NHL-t tekintve eddig három magyar születésű jégkorongozót draftoltak: Gröschl Tamást, Szuper Leventét és Vas Jánost, de tétmérkőzésen egyikük sem lépett pályára. Magyar származású ugyanakkor Tom Bissett, akit 1986-ban draftolt a Detroit Red Wings, amelyben négy évvel később egy idény erejére játszott is a ligában, valamint meg kell említenünk a kanadai, de magyar válogatott Frank Banhamet, aki 27 meccset játszott az Anaheim Ducksban. Az MLB-t nézve Moura Márkó a sporttörténelem első magyar baseballjátékosa, aki az észak-amerikai profi ligába került. A 16 éves elkapót 2025 augusztusában a San Diego Padres szerződtette, de nem élt játékjogával, így 2026-ban a legsikeresebb csapatnak számító New York Yankeeshez került, amely még nem szerződtette, de ha így lesz, 2027-ben bemutatkozhat a bajnokságban. Az észak-amerikai profi labdarúgó-ligában, vagyis az MLS-ben már jóval több magyar megfordult, korábban Németh Krisztián és Nikolics Nemanja is jelentős sikereket ért el: előbbi bajnok lett a Colombus Crew játékosaként, utóbbi pedig gólkirály a Chicago Fire színeiben. Jelenleg is három magyar futballista bizonyíthat az MLS-ben, közülük Sallói Dániel kisebb megszakítások mellett tíz éven át erősítette a Sporting Kansas Cityt, mielőtt 2026-ban a Toronto FC-hez szerződött, míg Gazdag Dániel több, mint négy idényen át termelte a gólokat és a gólpasszokat a Philadelphia Unionban, jelenleg pedig a Colombus Crew játékosa. A harmadik Pintér Dániel, aki 18 évesen még csak bontogatja szárnyait, de azt a legjobb helyen, hiszen az Inter Miamival bajnoki címet nyert 2025-ben, miközben többek között a nyolcszoros aranylabdás Lionel Messi és az aranycipős Luis Suárez is a csapattársa.

Akik kis híján átléptek a küszöbön

Az NBA kapcsán tiszta sor, hogy máig a már emlegetett Dávid Kornél az egyetlen, aki pályára is lépett a profi ligában, de volt, aki rajta kívül is közel volt a tűzhoz. Hanga Ádámot 2011-ben az 59. helyen választotta ki az NBA akkori egyik legjobbja, a San Antonio Spurs, amely ezt követően éveken át birtokolta a játékosjogát, de sosem vitte át csapatába a tengeren-túlra, így sosem lépett pályára a csúcsligában. Valerio-Bodon Vincentet ezzel szemben nem drafolta NBA-csapat, de 2023-ban a Boston Celtics és a Los Angeles Lakers kötelékében is bizonyíthatott, majd utóbbi G-ligás csapatában, a South Bay Lakersben játszott. A már emlegetett Szuper Levente története kifejezetten érdekes, ő 2000 és 2003 között volt az NHL-es Calgary Flames játékosa az amerikai hokiligában. Összesen kilenc alkalommal került kispadra csereként az alapszakaszban, ami azért külön kiemelendő, mert tíz kispados mérkőzés esetén a következő fizetési határba került volna, ami számára anyagilag nagy dolog volt, végül azonban nem jött össze a tíz, csapata tett róla: annak ellenére nem ülhetett le a padra a tizedik meccsen, hogy a kapusnak, akit a helyére betettek a keretbe, törött volt az egyik ujja. 

Az egyéni sportoknál az úszást emeljük ki először a teljesség igénye nélkül, hiszen Hosszú Katinka, Cseh László vagy éppen Kapás Boglárka is fejlődött az amerikai NCAA, vagyis egyetemi rendszerben, ezt pedig később profi karrierjük során rendre kamatoztatták. A háromszoros olimpiai bajnok, huszonhatszoros világ- és harmincötszörös Európa-bajnok Hosszú Katinta az Egyesült Államokban töltött időszakai alatt kapta meg az „Iron Lady” becenevet, többek közt kőkemény edzésmódszerei miatt. A jelenlegi legnagyobb NCAA-sztár magyar úszó az az olimpiai aranyérmes, kétszeres világ- és Európa-bajnok Kós Hubert, aki idén egymás után másodszor lett az év legjobb egyetemi úszója az Egyesült Államokban.  

A leghíresebb magyar-amerikai teniszező a korábbi világranglista-vezető, olimpiai bronzérmes, kilencszeres Grand Slam-tornagyőztes, háromszoros világbajnok, háromszoros Fed-kupa-győztes Szeles Mónika (Mónika Seles). A magyar nemzetiségű jugoszláviai, majd amerikai teniszezőnő – aki 2007-ben vette fel a magyar állampolgárságot – vajdasági családban született, a valaha volt egyik legjobb női teniszezőnek tartják, de 1993-ban abba kellett hagynia a sportot, miután egy néző a teniszpályán hátba szúrta. Később visszatért, de már nem ugyanazon a szinten, mint korábban. A kardvívók közül Hámori Jenőt kell kiemelni, aki 1956-ban magyarként lett olimpiai bajnok Melbourne-ben, majd 1964-ben Tokióban amerikaiként csapatban 7. helyezést ért el az olimpián. A most 31 éves rövid pályás gyorskorcsolyázó, John-Henry Krueger ezzel ellentétesen 2018-ban amerikaiként lett téli olimpiai ezüstérmes Phjongcshangban, majd négy évvel később Pekingben a magyar csapat tagjaként szerzett bronzérmet. Ám az egyetlen, aki nyári olimpián mindkét nemzettel érmet szerzett, az az evezős Zimonyi Róbert, aki 1948-ban magyarként bronzot nyert a londoni olimpián, majd 1964-ben amerikaiként aranyérmes lett Tokióban.