Francis Robicsek, MD, PhD (1925–2020)

Eredeti nevén Robicsek Ferenc 1925. július 4-én született Miskolcon. Korai éveit egyszerre formálta a közép-európai oktatás szellemi fegyelme és a 20. század politikai megrázkódtatásainak tapasztalata. Később maga is megjegyezte, hogy élt monarchiában, fasizmusban, kommunizmusban és demokráciában is — ez a személyes tapasztalat tág rálátást adott számára a politikai és társadalmi rendszerek működésére. Édesapja a Shell Oil Company alkalmazottja volt, édesanyja pedig angoltanárként dolgozott. Apját tízéves korában elveszítette: tuberkulózisban hunyt el. 1949-ben summa cum laude minősítéssel szerzett orvosi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Huszonnyolc évesen már a budapesti Egyetemi Sebészeti Klinika szívsebészeti tanszékének docense volt, és ekkor kötött házasságot Kádár Líviával. 1955-ben a Magyar Tudományos Akadémián bioszcienciából doktorált, és már kiterjedt tudományos publikációs tevékenységgel a háta mögött vándorolt ki 1956-ban az észak-karolinai Charlotte-ba.

A szív-tüdő készülék oxigénpumpájának fejlesztése

Dr. Robicsek a mellkasi, szív- és érbetegségek teljes spektrumával foglalkozott, a felnőtt- és gyermek-szívsebészettől az érsebészetig. Közel ötven éven át vezette a Carolinas Medical Center szív- és mellkassebészeti osztályát, és meghatározó szerepet játszott abban, hogy Charlotte az előrehaladott szív- és érrendszeri ellátás egyik feltörekvő központjává váljon. Tudományos munkássága rendkívüli volt: öt díszdoktori címet kapott, 674 orvostudományi publikációt jegyzett, több mint 700 előadást tartott, több szakkönyvet írt, miközben pályája során több mint 50 000 műtétet végzett. Munkája a kardiovaszkuláris sebészet számos területét vitte előre, köztük a cavopulmonalis anasztomózis, a műérbeültetés, az aorta- és billentyűpatológia, a myocardiumvédelem és perfúzió, a szív-elektrofiziológia, a veleszületett szív- és érrendszeri betegségek, a median sternotomia utáni sternumstabilizálás („Robicsek-hullám”), a termográfia, a tricuspidalis billentyű helyreállítása, a nyirokkutatás és az első homograft-transzplantáció területét.

A kép 1957-ben készült, Az első szívklinika felirattal, amely az úttörő szívsebészeti eljárásokat jelenti.
A képen Robicsek Ferenc egy veleszületett szívbetegséggel élő gyermeket vizsgál.

Feltalálói munkássága közvetlen klinikai jelentőséggel bírt. Több orvosi eszközzel kapcsolatos szabadalom fűződik a nevéhez, köztük véráramlásmérő készülékek, pneumatikus sínezési megoldások, ideiglenes szívritmus-szabályozó elektródák, szívóberendezések, a vénás elégtelenség kezelésére szolgáló eszközök és aortaprotézisek. Különösen nagy tapasztalattal rendelkezett a mellkasfaldeformitások kezelésében, mindenekelőtt a nyitott mellkasdeformitás-műtétek során alkalmazott, időtálló „Robicsek-technika” terén, emellett új megoldásokat dolgozott ki az összetett aortarekonstrukció és a szív-, mellkas- és érsebészeti eljárások számos más területén is.

Hatása azonban túlterjedt az orvostudományon: az antropológia és a művészettörténet világában is maradandót alkotott. Előadásai Leonardo da Vinciről és a prekolumbián kultúrákról is szóltak. Közép-amerikai humanitárius munkája során fordult a maja régészet és ikonográfia felé, és a gyógyászatból ismert megfigyelő- és elemző módszereket a prekolumbián műtárgyak vizsgálatára is alkalmazta. Négy könyvet írt a maja kultúráról, köztük The Maya Book of the Dead: The Ceramic Codex [A maja halottak könyve: a kerámia kódex] című munkáját, amelyben amellett érvelt, hogy a festett maja edények képsorai egymásra épülő narratív jelenetekként, szinte képregényszerűen olvashatók. Ez az értelmezés hozzájárult a maja mitológia, ikonográfia és hieroglif írás tudományos vizsgálatához.

Humanitárius tevékenységének középpontjában Közép-Amerika állt, különösen Guatemala, ahol a fenntartható szívsebészeti ellátás kiépítésében vállalt meghatározó szerepet. Egy helyi sebésszel együttműködve nemcsak őt képezte ki szívsebészetre, hanem aneszteziológusokat, kardiológusokat, perfúziós szakembereket, ápolókat és más egészségügyi dolgozókat is. Módszerének középpontjában a tudásátadás és a helyi tulajdonosi szemlélet állt: gyakran maga is inkább asszisztált, mint operált, hogy a helyi orvosok válhassanak a program operatív vezetőivé és nyilvános arcaivá. Ez a megközelítés nagyban hozzájárult a guatemalai szívsebészet fejlődéséhez, köztük a Guatemalan Heart Institute, azaz az UNICAR megerősödéséhez. Robicsek emellett műszeradományokkal, kórházfejlesztéssel, szakmai képzésekkel, valamint gyermek- és újszülött-intenzív ellátási kezdeményezésekkel is támogatta az egészségügyi infrastruktúrát. E hozzájárulásai elismeréseként Guatemala legmagasabb polgári kitüntetésében, a Quetzal Rendben részesült. Hasonló kezdeményezést indított Belize-ben is.

Robicsek Lívia, aki gyermekorvosként, majd patológusként szerzett képesítést, kulcsszerepet játszott a család amerikai letelepedésében, valamint abban, hogy biztos hátteret teremtsen Francis rendkívül megterhelő sebészi, tudományos és humanitárius pályájához, miközben négy gyermeküket nevelték.

Robicsek Ferenc és felesége, Lívia (Lilly).

Robicsek Ferenc magyarországi orvosi képzésben eltöltött formálódó évei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy pályája a sebészeti innováció, a humanitárius szolgálat, valamint a kultúra és régészet iránti tudományos érdeklődés különleges egységévé váljon. Öröksége messze túlmutat azokon az életeken, amelyeket a műtőasztal mellett megmentett: ott él a tudomány és a sebészeti technikák fejlődésében, az általa megerősített intézményekben, a tanítványaiban, valamint abban a kulturális és humanitárius munkában is, amelyet hátrahagyott.