Budapest / Hollywood – magyarok, akik felépítették az álomgyárat

Dr. Kollarik Tamás – Dr. Takó Sándor: BUDAPEST / HOLLYWOOD kötet
Kevés olyan kulturális vonatkozású történet létezik, amely egyszerre szól identitásról, emigrációról és globális hatásról – a magyarok hollywoodi jelenléte azonban pontosan ilyen. A Budapest / Hollywood című kötet nem csupán egy látványos filmtörténeti összegzés, hanem egy több mint egy évtizedes nemzetközi kutatás eredménye: a szerzők tíz éven át járták a világot, családi hagyatékokban, könyvtárakban és archívumokban kutattak, hogy feltárják ezt a különleges, sokszor rejtett kapcsolatrendszert.

Dr. Kollarik Tamás, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense, Balázs Béla- és Bánffy Miklós-díjjal elismert filmes alkotó, valamint Dr. Takó Sándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, Sára Sándor-díjjal elismert szakember munkájuk során nemcsak dokumentumokat gyűjtöttek, hanem tucatnyi egyetemen tartott előadásokon keresztül is formálták és tesztelték ezt a narratívát, amely most először áll össze egységes egésszé.

A kötet így nem pusztán történetek gyűjteménye, hanem egy átfogó kulturális térkép: annak bizonyítéka, hogy Magyarország és Budapest szellemi közege miként vált – közvetve – Hollywood egyik meghatározó forrásává. Jelen tanulmány – az általuk jegyzett könyv szövegeire építve – ezt az összetett örökséget bontja ki röviden, történeteken és anekdotákon keresztül.

Kiss Antal főszerkesztő

Amennyiben nem tolakodás, kérjük, engedje meg a kedves olvasó, hogy javasoljuk: először a magyar történelmet dióhéjban bemutató írásunkat olvassák el, és csak utána jelen filmes írásunkat; talán így könnyebben érthetővé és értelmezhetővé válik a magyar kreativitás eredete és útja is.

„Nem elég, ha magyar vagy, tehetségesnek is kell lenned!” – állt a figyelmeztető felirat a legenda szerint Zukor Adolf, magyarországi születésű egykori New York-i szőrmeárus, későbbi hollywoodi filmmogul, a Paramount Stúdió alapító elnökének igazgatói ajtaján. Az anekdoták szerint Zukor a hozzá munkáért folyamodó megannyi magyar honfitársának halkan azért mindig hozzátette: „…de azért segít egy kicsit.”

Akár igaz a legenda, akár nem, vitathatatlan, hogy Hollywood és a magyarok kapcsolata több mint egy évszázadra nyúlik vissza. A magyar alkotók pedig a kaliforniai sivatagba letett első filmstatívok óta meghatározzák Hollywoodot. Az álomgyár – ahogy már az elnevezése is jelzi – megalakulása óta az ellentmondások világa, ahol az álom futószalagon érkezik, a film egyszerre próbál művészet és iparág lenni, a siker pedig kéz a kézben jár a csillogással és az intrikával egyaránt. Hollywood az a hely, ahol egy évszázada tapossák egymás lábát a világ különböző pontjainak legtehetségesebb művészei, még azt is vállalva, hogy ünnepelt alkotóból egy csapásra váljanak egy ipari gépezet alkotóelemévé.

Hollywood egyszerre szitokszó és maga a megtestesült amerikai álom, amely vitathatatlanul meghatározó szerepet vállal az amerikai identitás alakításában. Több mint száz éve alakítja és dominálja a globális filmkultúrát, Wim Wenders szavaival élve „kolonizálja a tudatalattinkat”. A cirkuszi látványosságnak induló, később hetedik művészeti ággá nemesedő innováció, a mozgókép ugyanis olyan dologra volt képes a tengerentúlon, amelyre korábban még maguk a feltalálói sem számíthattak.

A film mint közös nyelv maroknyi, nagyot álmodó, az ismeretlenbe beleugró úttörő vezetésével képes volt iparággá szerveződni, és anyanyelvre, származásra, társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül, korábban nem látott hatékonysággal egyesíteni a soknemzetiségű, zsibongó, identitását kereső Egyesült Államokat a 20. század elején. Megteremtődött a hollywoodi film mítosza, az amerikai mozi közönsége, és egy olyan hódító hadjárat vette kezdetét, amely „kulturális invázióként” napjainkban immár nemzetek felett, világra kiterjedő módon zajlik.

De mégis, honnan indult és hova tart a hollywoodi mozi? Milyen emberi teljesítmények, műhelytitkok és intrikák mentén épült fel az álomgyár? Mi köze van mindehhez valójában a magyaroknak? Hát jóval több, mint elsőre gondolnánk…

Elmondható ugyanis, hogy mi, magyarok számarányunkhoz és földrajzi elhelyezkedésünkhöz képest szinte megdöbbentő mértékben vettünk részt Hollywood formálásában. A világ egyik legelső nagy filmvállalatát – a Famous Players in Famous Plays-t, később az ikonikus Paramount Picturest, amelynek vezetője is lett – a tízes évek elején alapította a Zemplén vármegyei Ricse községből elszármazott Zukor Adolf (1873–1976). Hozzá köti a filmtörténet a stúdiórendszer és a sztárrendszer kidolgozását is.

Az 1949-es Oscar-életműdíj átadásakor beszédes módon így méltatták Zukort: az amerikai játékfilmgyártás atyja. „Mr. Movie” – ahogyan Hitchcockék hívták az alig 160 centis filmmogult – sikerei csúcsán sem szűnt meg hazáját és apró szülőfaluját, Ricsét támogatni: hollywoodi stúdióigazgatóként a ricsei iskola és a református templom felújítása mellett 40 dollár nászajándékot küldött minden, a szülőfalujából származó fiatal házasnak – pontosan annyi pénzt, amennyivel a belső zsebébe varrva ő is megérkezett Amerikába. Varázslatos történet, amelyet még mesésebbé tesz, hogy egyik legfőbb hollywoodi riválisa, Fried Vilmos – angolosított nevén William Fox –, a legendás 20th Century Fox alapítója is Magyarországon született, alig 50 kilométerre Zukortól, a híres tokaj-borvidéken, egy kis faluban, Tolcsván.

Nemhogy feldolgozni, de felsorolni is nehéz, hány emigráns magyar filmes indult el ezt követően – részben az ő lábnyomaikon – Kaliforniába. Sokan közülük fényes karriert futottak be, halhatatlan csillagokká váltak, akiknek neve Sydney-től Londonig, Moszkvától Fokvárosig ismert. Elég csupán a Casablancát rendező, Oscar-díjas Michael Curtizre, a Drakula-mítoszt a világgal megismertető Lugosi Bélára, a filmtörténet egyik legjobb rendezőjének tartott, Oscar-díjas George Cukorra, a férfiideált formáló Tony Curtisre vagy éppen az első botrányhős szexdívára, Gábor Zsazsára gondolni.

De rajtuk kívül is számos magyar gyakorolt jelentős hatást az álomgyárra, és azon keresztül az egyetemes filmtörténetre. Nem ismert széles körben, hogy Hollywood egyik első producerasszonya is magyar volt: Winkler Margit fedezte fel a szárnyait bontogató Walt Disney-t. Rózsa Miklós pedig – a Ben-Hur 17-szeres Oscar-jelölt, majd az aranyszobrot háromszor elnyerő zeneszerzője – magyar népzenei motívumokat is használva újította meg a hollywoodi filmzenét, közel 100 filmen dolgozva.

Volt időszak, amikor nem Hollywood jött Budapestre – napjainkban ugyanis Budapest a hollywoodi filmgyártás egyik központja, olyan filmek készültek itt az elmúlt években, mint a Dűne, a Szárnyas fejvadász 2049 vagy a Die Hard 4 –, hanem Budapestet építették fel díszletként Hollywoodban. Így történt László Miklós Illatszertár című színdarabjának megfilmesítésekor is, amely többek között alapja volt a Tom Hanks és Meg Ryan főszereplésével készült, 1998-as Warner Brothers-remake-nek, A szerelem hálójában című filmnek. Magyar történeteket ültettek át, és vittek filmre Amerikában. Egri Lajos írta meg a forgatókönyvírás alapművét, akiről Woody Allen azt mondta: „senkitől nem tanultam annyit, mint ettől a karizmatikus magyartól”, és volt idő, amikor Lengyel Menyhért és Molnár Ferenc magyar nyelvű színdarabjai számítottak Hollywood legkeresettebb filmtémáinak.

Nem közismert az sem, hogy Tarantino egyik kedvenc rendezője nem más, mint a szintén magyar André de Toth (Tóth Endre), akit Martin Scorsese egyenesen a „rendezők rendezőjének” nevezett, és több filmjét is saját pénzén újította fel. Kovács László és Zsigmond Vilmos a Martin Scorsese, Woody Allen, Mike Nichols, Robert Altman és Steven Spielberg nevével fémjelzett hollywoodi újhullám legjelentősebb operatőrei voltak, akik együtt menekültek az 1956-os magyar forradalom idején Amerikába. A szintén ’56-os emigráns Andrew G. Vajna az amerikai függetlenfilm-mozgalom egyik legjelentősebb alakja, aki olyan franchise-filmek producere, mint a Rambo, a Die Hard vagy a Terminátor. Ma is élő, napjainkban is aktív hollywoodi filmikon az első milliódolláros filmforgatókönyvet, az Elemi ösztönt jegyző Joe Eszterhas, vagy az animációt megújító, és azt a The Simpsons sorozattal a felnőttek és a popkultúra világába beemelő, sokszoros Emmy-díjas Csupó Gábor.

Csupán néhány, önkényesen kiragadott név is jól példázza, hogy mennyi magyar alkotó gyakorolt hatást az amerikai filmre az Atlanti-óceán másik oldalán. Mindez számokban mérve is jól megmutatkozik: 2025-ig összesen – természetesen a különböző megközelítések eltérő számokat hozhatnak – 51 magyar Oscar-díjat és 23 magyar vonatkozású csillagot számolhatunk össze a Walk of Fame-en.

Hollywood történetét általában úgy meséljük el, mintha egyetlen, az amerikai nemzet diadala lenne: mintha minden ott kezdődött volna, Kalifornia napsütötte dombjai között, ahol a semmiből született meg az Álomgyár, a világ legerősebb filmipara.

A valóság azonban sokkal izgalmasabb.

Hollywood nem tisztán amerikai találmány: a siker mögött az Osztrák–Magyar Monarchia kulturális háttere, valamint az európai bevándorlók kreativitása és életereje áll. Továbbá, ha közelebbről megnézzük a filmipar szervezőit és alkotóit, akkor a lengyel, zsidó, német, román, szlovák… és még számos európai néphez és nemzethez tartozást sejtető hangzású vezetéknevek között és mögött feltűnően sokszor találunk a magyar kultúrához kötődőket.

A varázslatos filmek és a filmet álmodók mögött egy különös, egymásba kapaszkodó sorsokból álló patchworkszövet rajzolódik ki: a magyarországi, Zemplén vármegyei falvakból induló fiúk, budapesti kávéházakban vitatkozó írók, kivándorló hajók fedélzetén álló álmodozók és New York-i nyomornegyedekből felemelkedő vállalkozók története kapcsolódik össze. Az első öltéseket Ellis Islanden vagy New Yorkban varrták, de végső formáját és mintáját Hollywoodban nyerte el.

New York-i filmtörténészek is mondják, hogy a hollywoodi film többet tett az amerikai életforma elterjesztéséért, több helyen emelte fel a csillagokkal ékesített lobogót, mint az Amerikai Egyesült Államok hadserege. Milyen érdekes belegondolni, hogy ennek alapjait és működését kis magyar falvakból érkezett, két magyar bevándorló, Adolf Zukor és William Fox építette fel.

 
A kivándorlás mint kreatív robbanás

A 19–20. század fordulóján Amerika, bár túl volt szabadságharcon és polgárháborún is, mégis olyan társadalom volt, mint egy hatalmas, formálódó kísérlet. Az ipar robbanásszerűen fejlődött, városok nőttek ki a földből, és a gazdaság olyan tempóban bővült, hogy folyamatosan új emberekre volt szükség.

1890 és 1910 között közel 15 millió bevándorló érkezett az Egyesült Államokba. Köztük százezrek az Osztrák–Magyar Monarchia területéről – köztük szlovákok, horvátok, ruszinok, cigányok, zsidók és százezrével magyarok, akik gyakran mindenüket hátrahagyva indultak el.

Sokan közülük nem beszéltek angolul, nem volt szakmájuk, és gyakran még írni-olvasni sem tudtak. Elindultak, mert hittek és reméltek egy szabadabb és boldogabb jövőt, és volt bennük bátorság és hajlandóság a kockázatvállalásra.

A századfordulón, pontosan ebben a korszakban született meg a film, és érkezett meg a bevándorlókkal egy időben.

A mozgókép kezdetben lenézett, olcsó látványosság volt. A „tehetős” emberek nem foglalkoztak vele, rangon alulinak tartották. Éppen ezért vált lehetőséggé azok számára, akik kívül álltak a társadalmi hierarchián – így a magyar bevándorlók számára is.

A nickelodeonok – az első mozik – öt centért kínáltak néhány perces filmeket. Ezek a helyek találkozási pontok voltak: nem a Mayflower-rel érkezettek leszármazottainak fenntartott elit szórakozóhelyek, hanem munkások, bevándorlók és utcagyerekek ültek egymás mellett. Nem számított a származás, a vagyon, még a nyelvet sem kellett ismerni, mert a kép mindenkihez szólt.

Ez volt Hollywood igazi forradalma!

 
Egy kabátba varrt kezdet

Az egyik legismertebb és talán legbeszédesebb történet Zukor Adolf nevéhez kötődik.

Zukor egy kis magyar faluból, Ricséről indult. Gyerekként levelekből, a kivándoroltak által hazaírt levelekből ismerte meg Amerikát. A levelekben csodákról hallhatott, amelyek egy varázslatos új világot mutattak, ahol a szabadság és a lehetőségek egy boldog életre mindenkinek adottak.

Tizennégy évesen eldöntötte, hogy elindul.

Amikor megérkezett Amerikába, szinte semmije nem volt. A legenda szerint az a 40 dollár, amellyel nekivágott az útnak, a kabátjába volt belevarrva. Ez a kép – egy fiú, aki szó szerint a zsebében hordja minden vagyonát – tökéletesen leírja az egész korszakot.

Zukor nemcsak megérkezett, és helyet talált az Egyesült Államokban, hanem át is alakította azt.

Felépítette a Paramountot, és megalkotta a modern filmipar alapjait: a stúdiórendszert, a sztárrendszert. A ma ismert film- és audiovizuális szórakoztatóipar Zukor Adolf köpönyegéből nőtt ki, vagy inkább mellényzsebében született.

Zukor Adolf a gyökereit soha nem felejtette el: feleségével, Kaufmann Lottival otthon magyarul beszélt, és ha nyugalomra vágyott, magyar ételeket főztek közösen. Soha nem felejtette és soha nem tagadta gyökereit.

Amikor már Hollywood egyik legerősebb embere volt, minden egyes ricsei fiatal párnak 40 dollárt küldött nászajándékba. Pontosan annyit, amennyivel ő maga érkezett.

Két szomszéd falu, két filmóriás

Adolf Zukor története önmagában is rendkívüli, de ha mellé tesszük William Fox, a Twentieth Century Fox alapítójának pályafutását, akkor már szinte a hihetetlen kategóriába kerülünk.

Fox ugyanis ugyanabban az évtizedben, alig ötven kilométerre Zukor szülőfalujától, szintén egy kis magyarországi faluban, Tolcsván született.

Két fiú ugyanabból a régióból. Két kivándorló, akik történelmet írnak, és felépítik a modern filmgyártást, egyben az amerikai álomgyárat, Hollywoodot is.

Fox nemcsak munkamániás volt, hanem különösen érzékeny megfigyelő is: észrevette és feljegyezte, hogy a mozi hogyan változtatta meg a társadalmi szokásokat.

Korábban a szegény bevándorlók, a munkások nem engedhették meg maguknak a színházat, de a mozi érthető és elérhető volt; sőt a családok, közösségek együtt tudtak elmenni, közös élményt kaptak.

A film nemcsak iparággá vált, hanem közösségformáló, sőt társadalomformáló erővé is.

 
Hollywood, mint vadnyugati vállalkozás

A korai Hollywood inkább hasonlított aranylázra, mint kiforrott iparágra.

Botrányok, szabotázsok, gyors meggazdagodások és gyors bukások jellemezték. Nem voltak szabályok – vagy ha voltak, gyorsan átírták őket.

Kemény és kegyetlen világ volt: sokan elbuktak, és kevesen maradtak fenn, de a magyarok különösen jól alkalmazkodtak ehhez a világhoz, küzdöttek és túléltek.

Sokan voltak a magyarok között, akik egyszerre voltak kreatívak és pragmatikusak. Egyszerre értettek a történetmeséléshez és az üzlethez. Ez a kettősség ritka – és Hollywoodban felbecsülhetetlen érték volt. Ők írták meg végül az új világ szabályait.

.

Egy producer hölgy, aki felfedezte Disney-t

A hollywoodi magyar történetek egyik legizgalmasabb epizódja Winkler Margit nevéhez kötődik.

Titkárnőként kezdte; levelezéseiben sokáig titkolta, hogy nő, majd történelmet írt, és ő lett az első, aki hölgyként bekerülhetett az Amerikai Producerek Szövetségébe.

Winkler Margit történelmet írt azzal is, hogy ő volt az, aki lehetőséget adott Walt Disney-nek, aki utolsó vagyontárgyát, a fényképezőgépét eladva vett vonatjegyet, hogy Kansasból Los Angelesbe utazzon a producer asszony hívására.

A zsenik nem írhatnak történelmet, ha nincsenek azok, akik lehetőséget adnak és felismerik őket. Winkler Margit döntése hozzájárult ahhoz, hogy az animáció a gyerekek szórakoztatásából globális kulturális erővé váljon, olyan erővé, amely az emberiség vizuális gondolkodását meghatározza.

Zsazsa: amikor a hírnév önálló életre kel

A Gábor fivérek, a három csodálatos lány – de különösen Zsazsa – évtizedekkel előzték meg korukat, generációkkal jártak az akkori szórakoztatóipar motívumai előtt.

Gábor Zsazsa nem egyszerűen filmsztár volt: az első influenszer volt, ő maga volt a történet.

Zsazsa pontosan értette, hogy Hollywood nemcsak filmekről szól, hanem figyelemről is. Nyilatkozatai, házasságai, botrányai mind egy tudatosan épített karakter részei voltak.

Ő volt az egyik első, aki ráérzett arra, amit ma személyes márkának nevezünk, de abban még egy másik világba tartozott, hogy tudás, teljesítmény és Budapestről hozott elegancia is társult mindehhez.

Lugosi és a halhatatlanság ára

Lugosi Béla a korszak egyik legnagyobb sztárja volt, már befutott színészként próbált szerencsét az Egyesült Államokban.

Angol nyelvtudás nélkül, fonetikusan megtanult szövegekkel hódította meg a Broadway színházait, majd felfedezte Hollywoodot.

Ő volt az, aki Drakulát halhatatlanná tette. Akcentusa, gesztusai és jelenléte mind hozzájárultak ahhoz, hogy a karakter ikonikussá váljon.

Lugosi Béla pályafutása a hollywoodi siker árnyoldalát is megmutatja: egész életében a Drakula-szerepből próbált kitörni, de ez az ikonizálódás csapdává vált számára.

Legenda lett életében, amely egyben saját börtönévé is vált: Hollywood nemcsak felemel, hanem börtönbe is zárhat.

Tony Curtis, Hollywood hercege magyar hanggal

Tony Curtis Brooklynban született magyar bevándorlók gyermekeként. Gyerekkorában nem beszélt angolul; mindig mesélte, hogy hatéves koráig úgy tudta, Magyarországon élnek, és nem New York magyar negyedében.

Mindent elért, mindent és mindenkit meghódított: férfias jóképűsége és kisfiús bája a vásznon – és azon túl is – hódított.

Sokszor mesélte, hogy amikor színész lett, egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy megszabaduljon az akcentusától, de azt is mindig hozzátette: soha nem tudta teljesen elhagyni, és talán nem is akarta…

A beilleszkedés és az identitás kérdése ott rejlik minden bevándorló életében, és szinte minden magyar hollywoodi történetben is.

Budapest: a láthatatlan inspiráció

A magyar filmesek nem üres kézzel érkeztek az Egyesült Államokba: szívükben és nyelvükben hozták Magyarországot, és sokan, nagyon sokan magukkal hozták Budapestet is.

A magyarok fővárosa, a Duna gyöngyszeme és a Kárpát-medence központja, a századforduló Budapestje különleges hely volt: kávéházak világa, ahol írók, művészek és tudósok vitatkoztak. Olyan tér, ahol az ötletek szabadon áramoltak.

Ez a közeg megtanította a budapestieket gondolkodni, érezni és történetet mesélni.

A világ egyik leghíresebb filmje, az 1944-ben Oscar-díjat kapott Casablanca is ezt mutatja: Kertész Mihály, az angolszász világban Michael Curtiz, még Hollywoodban is Budapestből építkezett. A Casablanca kávéháza a pesti kávéházak világát idézi – nemcsak díszlet, hanem emlék: egy szeretett és csodált budapesti világ újrateremtése.

Egy láthatatlan háló

A magyarokról mondják, hogy ketten háromfelé mennek, és hárman már négyfelé szakadnak, de Hollywoodban mégsem elszigetelten működtek.

Volt közöttük kapcsolat, amelyet a nyelv és a szív mellett a magyar gyomor is erősített. Kolbász, töltött káposzta és gulyásleves nélkül lehet élni, de nem biztos, hogy érdemes.

Lugosi Béla disznóvágásokat szervezett, Pressburger Imrének kolbászos szobája volt Londonban, ahol érlelte a finomságokat, amelyek nélkül soha nem utazott New Yorkba.

A közös vacsorák, az egyedülálló magyar nyelv vagy a Kárpát-medence hiánya is közrejátszhatott, de valóban segítették egymást: ajánlották egymást, és – ha kellett – munkát adtak egymásnak.

Ez a háló nem öltött hivatalos, szervezett formát, nem jött létre semmilyen közös egyesület, mégis működött – jól működött. Talán ez volt az egyik legfontosabb oka annak, hogy ilyen sokan sikeresek lettek.

Egy történet, ami túlmutat önmagán

A magyarok hollywoodi története nemcsak filmtörténet.

Hanem példa arra, hogyan válik egy kis ország kulturális öröksége globális hatásúvá.

Hogyan lesz egy budapesti kávéházi beszélgetésből hollywoodi jelenet.

Hogyan válik egy kivándorló fiúból iparágalapító.

És hogyan marad meg mindez – láthatatlanul, de kimutathatóan és érezhetően – a világ egyik legerősebb kulturális rendszerében.

Hollywood így nemcsak Amerika története.

Hanem – ha jobban megnézzük – egy kicsit Magyarországé, egy kicsit Budapesté is.

Dr. Kollarik Tamás PHD, Budapest/Hollywood kötet