Petőfi Sándor: Nemzeti Dal c. verse a Magyarország Barátai Alapítvány tagja, Veszely Ferenc fordításában
Petőfi Sándor: Nemzeti Dal c. versének angol fordítását a Magyarország Barátai Alapítvány tagja, Veszely Ferenc író, műfordító készítette.
Kanadában élő barátunknak hamarosan megjelenik hiánypótló gyűjteményes munkája: Hungarian Poetry in English - 1000 years címmel, melyben Petőfi mellett megjelennek a magyar irodalom más klasszikusai is. Többek között Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc verseinek fordításai olvashatóak a kötetben. A könyvről szívesen beszámol részletesebben a szerző, akit tagjaink a honlapunkon található belső kereső rendszer segítségével érhetnek el.
NEMZETI DAL
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
1848
NATIONAL SONG
Arise Magyar! The country calls!
Now or never – the time has come!
To be free men or prisoners?
'Tis the question – choose your answers!
To the God of the Magyars we
Truly swear,
Truly swear, that we shall not live imprisoned,
Not ever!
Up to now we lived in fetters,
Blaspheming our great ancestors:
Those who lived and died as free men –
Cannot rest in an enslaved land.
To the God of the Magyars we
Truly swear,
Truly swear, that we shall not live imprisoned,
Not ever!
Vagrant blackguard the sordid knave
Who dares not die when we must dare,
To whom means more his worthless end
Than the honor of his homeland.
To the God of the Magyars we
Truly swear,
Truly swear, that we shall not live imprisoned,
Not ever!
Unlike chains, swords shine more brightly,
It is swords that make arms mighty --
Yet we carried chains all over?
Out with you, our ancient saber!
To the God of the Magyars we
Truly swear,
Truly swear, that we shall not live imprisoned,
Not ever!
Our name will be noble once more,
Worthy of our past, our great lore.
Centuries besmirched our good name –
Time to cleanse us of their deep shame!
To the God of the Magyars we
Truly swear,
Truly swear, that we shall not live imprisoned,
Not ever!
Over revered burial hills
Grandchildren will fall on their knees
And, citing our names in prayer,
They will bless us all, forever.
To the God of the Magyars we
Truly swear,
Truly swear, that we shall not live imprisoned,
Not ever!
(Veszely Ferenc)