2022. december 30-án, hosszú betegség után, 77 éves korában elhunyt Duray Miklós szlovákiai magyar politikus, író, egyetemi tanár. Esterházy János, a II. világháborús politikus után valószínűleg ő volt az ország magyarságának legbefolyásosabb személyisége - olvasható a Felvidék.ma-n.

Duray Miklós 1945. július 18-án született a szlovákiai Lučenecben (magy. Losonc), meglehetősen színes családban. Apja francia hugenotta származású volt, anyja családja (Welser) részben nagypolgári eredetű (Philipphine Welser II. Ferdinánd osztrák főherceg felesége volt), emellett német-zsidó, német és szlovák gyökerekkel rendelkezett.

A pozsonyi Komensky (Commenius) Egyetem Természettudományi Karán geológiát tanult, majd geokémiából doktorált. 1963-tól bekapcsolódott a csehszlovákiai magyar ifjúsági szervezetek közéleti és politikai életébe, amelyek függetlenek voltak a hivatalos hatóságoktól.

1963-ban lett a kommunista párt által felügyelt Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének (Csemadok) tagja, 1966-tól pedig a Csemadok Központi Bizottságának tagja.

Duray Miklós volt az egyik kezdeményezője az 1968-as prágai tavasz hatására létrejött Magyar Ifjúsági Konferenciának, amelyen elhatározták a Magyar Ifjúsági Szövetség megalapítását.

Társaival együtt 1968-ban megalapította a Csehszlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetséget, amelynek főtitkára, majd 1968 decemberétől elnöke is volt. A szervezet 1969 novemberében megszűnt, mivel az újonnan létrehozott szlovák belügyminisztérium nem engedélyezte a tevékenységét.

1971-ben felkerült a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának Elnöksége által összeállított "fekete listára".

Politikai okokból kizárták a szervezetből, és nem publikálhatott, illetve nem vehetett részt a közéletben.

1976-ban visszatért a közéletbe, és előadásokat tartott magyar egyetemi hallgatóknak Magyarországon és Szlovákiában. Szembeszállt a szlovákiai magyar értelmiségiekkel, akik aláírták a központi kormány által szervezett Charta '77 elleni nyilatkozatot.

A nehézségek ellenére sem adta fel: 1978-ban megalapította a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát. Az 1980-as években az állami rendőrség figyelte és zaklatta, kihallgatták, házkutatást tartottak nála, és megakadályozták, hogy külföldre utazzon. Kétszer letartóztatták és előzetes letartóztatásba helyezték. Még Ottawában is ezrek tüntettek az ellene folyó per leállításáért. Összesen 470 napig tartották fogva tárgyalás nélkül.

Duray Miklós 1990-től hivatásos politikus lett, megalapította a csehszlovákiai nemzetiségek politikai szervezetét, az Együttélés politikai mozgalmat, gróf Esterházy János mintájára, és tagja lett a csehszlovák parlamentnek. 1992-ben újraválasztották. 1994 és 1996 között a Magyar Koalíció parlamenti képviselőcsoportjának elnöke volt.

Érdekelte a magyar nemzetpolitika és nemzetstratégia. Később, Csehszlovákia 1993-as felbomlása után a Szlovák Nemzeti Tanács tagja lett, és az ő nevéhez fűződik a szlovákok és a szlovákiai magyar kisebbség közötti nemzeti partnerség rendszerének kidolgozása.

Duray a magyar politikát is segítette, például azzal, hogy az 1990-es években elősegítette a magyar jobboldali parlamenti pártok - köztük a ma kormányzó Fidesz és a KDNP - szövetségének létrejöttét azzal, hogy lehetővé tette számukra a külföldi szereplést és a szlovákiai politikai tárgyalásokat.

1998-ban ő volt az egyik kezdeményezője a magyar kisebbségek számára létrehozott Állandó Magyar Konferencia (MÁÉRT) ötletének. Később a három szlovákiai magyar pártot tömörítő Magyar Koalíció Pártjának állandó képviselője volt. 2004-es megalakulása óta aktívan részt vesz a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának munkájában, amely a Magyar Országgyűlésben működik. Munkásságának jelentőségét tükrözi, hogy ő volt az első kezdeményezője a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvénynek és a "magyar igazolvány" ötletének. A törvény elfogadása után ő lett az 1-es számú magyar személyi igazolvány tulajdonosa.

Aktív politikai pályafutását 2010-ben fejezte be, majd a soproni egyetemen kezdett tanítani, ahol előadásainak középpontjában a nemzetpolitika és az államhatárok által megosztott magyar nemzet fejlődése állt. 2012-ben a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is indított egy nemzetiségi tanulmányok szakot.

Több könyvet írt, és cikkeket publikált napi- és hetilapokban, valamint magazinokban.

Tagja volt a Magyarország Barátai Alapítványnak is, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje kitüntetést és 2011-ben a Polgári Magyarországért Díjat.