Sándor Petőfi: National Song, translated by Ferenc Veszely, member of the Friends of Hungary Foundation
Sándor Petőfi’s poem “National Song” was translated into English by the writer and translator Ferenc Veszely (Frank Veszely), a member of the Friends of Hungary Foundation.
Our friend, living in Canada, will soon publish a collection of works to fill the gap: Hungarian Poetry in English - 1000 years, in which, in addition to Petőfi, other classics of Hungarian literature will be published. Among others, translations of the poems of Mihály Csokonai Vitéz, Mihály Vörösmarty, Dezső Kosztolányi, and Lőrinc Szabó can be read in the volume. The author, who our members can reach using the internal search system on our website, is happy to provide more detailed information about his book.
NEMZETI DAL
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
1848
NATIONAL SONG
Arise Magyar! The country calls!
Now or never – the time has come!
To be free men or prisoners?
'Tis the question – choose your answers!
To the God of the Magyars we
Truly swear,
Truly swear, that we shall not live imprisoned,
Not ever!
Up to now we lived in fetters,
Blaspheming our great ancestors:
Those who lived and died as free men –
Cannot rest in an enslaved land.
To the God of the Magyars we
Truly swear,
Truly swear, that we shall not live imprisoned,
Not ever!
Vagrant blackguard the sordid knave
Who dares not die when we must dare,
To whom means more his worthless end
Than the honor of his homeland.
To the God of the Magyars we
Truly swear,
Truly swear, that we shall not live imprisoned,
Not ever!
Unlike chains, swords shine more brightly,
It is swords that make arms mighty --
Yet we carried chains all over?
Out with you, our ancient saber!
To the God of the Magyars we
Truly swear,
Truly swear, that we shall not live imprisoned,
Not ever!
Our name will be noble once more,
Worthy of our past, our great lore.
Centuries besmirched our good name –
Time to cleanse us of their deep shame!
To the God of the Magyars we
Truly swear,
Truly swear, that we shall not live imprisoned,
Not ever!
Over revered burial hills
Grandchildren will fall on their knees
And, citing our names in prayer,
They will bless us all, forever.
To the God of the Magyars we
Truly swear,
Truly swear, that we shall not live imprisoned,
Not ever!
(Veszely Ferenc)