Budapest, 2017

Szomorú tény, hogy Magyarországot újkori történelme során több hullámban több százezer ember hagyta el. A Kádár-korszakban ezeket az embereket megbélyegezték, az addig köznyelvi disszidens szó pejoratív értelmet nyert, és az országot elhagyókat vagy itthon maradt hozzátartozóikat üldözték.

A távozás okairól, körülményeiről több kötet is íródott, ugyanakkor nem nagyon esik szó azokról, akik visszajöttek, és végül itt találták meg a boldogulásukat. Az egykori disszidensnek mondott magyarok gyermekei, unokái közül sokan hazatértek, és szerettek bele Magyarországba. Sajátos szóhasználattal visszidenseknek nevezik magukat.

Róluk szólnak a Visszidensek-sorozat portrékötetei. Gyakran a visszatérők azok, akik két földrajzi vagy kulturális értelemben távoli ország között hídként közvetítenek. A történetekből kitűnik, hogy ezek az emberek miért érzik otthonuknak Magyarországot, miért lehet sorsukat, életüket példaként bemutatni. Az interjúkat minden megszólalóval kapcsolatban fotók egészítik ki.