Piacvezetők akarunk lenni Európában

2017 óta az RG vezérigazgatója. Nehéz elképzelni egy olyan időszakot, amely az elmúlt 4-5 évnél nagyobb globális válságokkal teli. Felsővezetőként hogyan sikerült megerősíteni a céget, és átsegíteni az elmúlt évek nehézségein?

Orbán Gábor: Nehézségeink nem a Coviddal kezdődtek. Vezérigazgatói megbízatásom kezdetén egymást követő külső sokkok értek. Valójában már 2018-ban ki kellett vonnunk az egyik kulcsfontosságú termékünket a piacról. Nem sokkal ezután a Covid nagyon komoly, váratlan kihívást jelentett minden gazdasági szereplő számára. Képesek voltunk megtenni ezeket a fordulatokat, eleget tenni a betegeinkkel szembeni kötelezettségeinknek, és biztosítani tudtuk a gyógyszerellátást. Büszke vagyok arra is, hogy ezekben az időkben sikerült megvédenünk kollégáink és a szélesebb közösség egészségét. Abban az időben elképzelhető volt, hogy iparágunk profitálni fog az egész világ hatásából, látva, hogy milyen törékeny az egészség. Természetesen a valóság más volt. A Covid után az ösztönző intézkedések az egész iparágra elég nagy nyomást gyakoroltak szerte a világon. A kereslet a szolgáltatási szektorból az iparba helyeződött át. Ennek következménye az volt, hogy a globális ellátási láncok megérezték a szállítási nehézségek, a beszerzési nehézségek, a megnövekedett átfutási idők hatásait. Az alapvető árucikkek hiánya is gyakoribbá vált. Ezt követte az orosz-ukrán háború, és kezdetben valódi emberi tragédiákkal, nagyon nehéz helyzetekkel kellett megküzdenünk. Van egy központunk Kijevben, egy kereskedelmi irodánk több mint kétszáz ukrajnai kollégánkkal, akik így ki vannak téve a háború borzalmainak.

Egy laikus némi cinizmussal azt gondolhatja, hogy a Covid-járvány egyetlen nyertese a gyógyszergyárak voltak, de Richter történelmi teljesítménye mást sugall. Meg tudná világítani ezt a látszólagos ellentmondást?

O.G: A gyógyszeripar pontosan úgy viselkedett ebben a helyzetben, mint bármely más feldolgozóipari szereplő. Ki volt téve az üzletmenet folytonosságának kihívásainak: a kollégák egészségének védelme, a munkahelyek védelme, az ellátás folyamatosságának biztosítása. Az oltóanyagokkal rendelkezők számára ez nyilvánvalóan lehetőség volt, de a Richter 120 éves fennállása alatt még soha nem volt az oltóanyag-üzletágban. Az iparág másik része, amely ebből profitált, a kisebb kutató-fejlesztő cégek voltak. Hirtelen elárasztotta őket a tőke, mert a befektetők azt látták, hogy ezeknek a vállalatoknak most hatalmas perspektívájuk van. A kis biotechnológiai cégek, startupok piaca akkoriban robbanásszerűen megnőtt.Amit ebből érzékeltünk, az közvetett hatás volt. Ezeknek a kis biotechnológiai cégeknek a megrendelései erősebbek lettek, mint korábban. Ettől eltekintve a Covid nem volt pozitív hatással cégünkre. Az biztos, hogy rekordidő alatt gyártottuk a Remdesivir gyógyszert, és el tudtuk látni az állami kórházi rendszert a szükséges mennyiségben. Ez a gyógyszer a Covid azon stádiumait kezelte, amikor a beteg még nincs lélegeztetőgépen, de közel van hozzá. Ez egy vírusellenes szer, amelyet akkoriban eredetileg az Ebola ellen fejlesztettek ki, de hasznosnak bizonyult a Covid-betegek kezelésében. Akkor még nem álltak rendelkezésre készletek, így a magyar betegek számára életmentő volt, hogy nagyon rövid idő alatt ki tudtuk fejleszteni a generikus változatát.

2023 drámai év volt a biotechnológiai vállalatok számára, rekordszámú közülük csődbe ment. Ezzel a tendenciával szembeszállva az RG alacsony piaci kapitalizációja jelenleg jóval meghaladja a 4 milliárd eurót, a vállalat éves bevétele körülbelül 2 milliárd euró, részvényei pedig rekordmagasságot, közel 10 000 forintot értek el. Milyen döntések születtek a versenytársakkal szembeni előny megszerzése és a vállalat forgalmának növelése érdekében?

O.G: Két fő okból is jól kezeltük a kihívásokat: az első, hogy üzleti modellünk diverzifikált, a Richter számos piacon tevékenykedik, számos technológiai bázissal és széles terápiás területtel. A földrajzi jelenlét, a technológia és a terápiák sokfélesége azt jelenti, hogy mindig számíthat legalább az egyikükre. Emellett vezető termékünk, a Cariprazine az Egyesült Államokban a vártnál sokkal sikeresebb volt, mind társadalmi, mind üzleti hatását tekintve. Antipszichotikum, eredetileg skizofrénia és az I. típusú bipoláris zavar mániás vagy vegyes epizódjai kezelésére használták, később bipoláris depresszió kezelésére és kiegészítő terápiaként is engedélyezték a súlyos depressziós rendellenesség kezelésére. Mostanra több mint 1,3 millió embert kezelt. Amerikában partnerünk, az Abbvie, a világ második legnagyobb gyógyszeripari vállalata forgalmazza. Az Abbvie-nek köszönhetően jó esély van arra, hogy ez a gyógyszer a valaha volt legszélesebb körben használt antipszichotikummá váljon.

Az RG-nek jelentős nemzetközi érdekeltségei vannak, de tény, hogy viszonylag kicsi a hazai piaca Magyarországon. Sok magyar cég panaszkodik erre, de ez mekkora tényező az Ön számára egy uniós közös piacon?

O.G: Azt hiszem, igazuk van, amikor azt mondják, hogy egy ilyen kis országnak nagyon nehéz globális szinten versenyezni a nemzetközi piacon. Versenytársainkkal is látjuk, hogy hazai beágyazottság és támogatás nélkül egyikük sem lenne képes felvenni a versenyt a nemzetközi piacon. A kis országokban működő nagyvállalatok titka mindig az, hogy a gazdasági termelés mérete csak exporttal érhető el. Ez lehet keletre vagy nyugatra irányuló export. A kettő nem ugyanaz, mert a KGST-piacokon több évtizedes múltra tekintünk vissza, amely helyi keleti ismereteket ad nekünk, amelyekre építhetünk. Számos magyar vállalat sikeres piacra lépésére van példa a keleti országokban. A nyugati terjeszkedés az, ami látványosan kudarcot vall a legtöbb próbálkozó számára. A tudás exportálása, a márkaépítés sokkal nagyobb kihívás, mint Keleten vagy itthon. Még egy leányvállalat vagy bármilyen létesítmény építése is magasabb bérszintet és sokkal magasabb hozzáadott értéket igényel. A gazdagabb országokban a Richter is többnyire csak helyi partnerségek keretében tudott maradandót és világszínvonalat létrehozni. És van még egy fontos tényező, amely megmagyarázza, hogy miért van kisebb a verseny keleten, mint nyugaton a gyógyszeriparban. Nem lehet egy gyógyszergyárat olyan szintre felépíteni, amelyen a Richter ma van, zöldmezős kezdéssel. Több mint egy évszázados hagyományunk van, amely nem csak történelmi érték, hanem a gyógyszeripar is egy olyan iparág, ahol nem lehet a semmiből építkezni. Ezért hajlamos kudarcot vallani a gyógyszeripar felépítése az első négyzetből. Különösen a posztszovjet térségben látunk ilyen kísérleteket, amelyek általában nem járnak túl sikeresen. A nyugati terjeszkedés nehézségei nem valamiféle piaci protekcionizmus eredménye, amit még nemzeti szinten is láthatunk az EU-n belül? Vagy lehet, hogy ez egy ország imázsának és márkájának következménye. Amikor valaki azt mondja, hogy svájci gyógyszercégről van szó, az világszerte erős benyomást kelt egy márkáról, míg Magyarország esetében a márkaerő sokkal kevésbé erős. Magyarország nem olyan márka, mint Svájc a gyógyszeriparban. A neuropszichiátriában azonban kezdünk komoly elismerésre szert tenni, köszönhetően annak, hogy a Richternél évtizedekre nyúlik vissza a kutatás ezen a területen, másrészt az agykutatásban és az idegtudományokban világszínvonalú magyar tudósok tudományos ökoszisztémája vesz körül minket. A Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnöke agykutató, és a két elnökséggel hátrébb is világhírű neurofarmakológus, aki egyben a Richter Igazgatóságának újonnan megválasztott elnöke is (Vizi E. Szilveszter, szerk.). Úgy gondolom, hogy Magyarország ezen a téren valóban világszínvonalú eredményeket ért el. Lehet, hogy Magyarország még nem tartozik a világ élvonalába a legfelkapottabb területeken, de a hiánypótló területeken van esélyünk. A nőgyógyászatban például a Richter az első helyet célozza meg Európában. Ez egy viszonylag kis piac, de egyetlen magyar cég sem próbált meg piacvezetővé válni Európában semmilyen területen. A tervünk az, hogy ezt az évtized végére elérjük. Hasonlattal élve, olyan, mint a magyar futball és a kajak-kenu kapcsolata. A labdarúgásban, bár sokat fejlődtünk, Magyarország még nem világklasszis. Ezzel szemben a kenuzásban, amelynek nincs olyan nagy követője, világelsők vagyunk. Az egyiket többen követik, mint a másikat, de az aranyérem még mindig ugyanolyan fényesen ragyog. Nem vagyunk világelsők a gyógyszeripar legzsúfoltabb területein, de néhány konkrét területén világelsők vagyunk.

Melyek azok a kutatási eredmények és termékek, amelyeket az elmúlt évek legkiemelkedőbbnek tart? Milyen irányban folyik ma a legintenzívebb kutatás a vállalatnál?

O.G: A neuropszichiátriában több évtizedes hagyományunk van. Van például egy jól ismert memóriajavító gyógyszerünk, a Cavinton, amely nagyon jelentős nemzetközi presztízst és kereskedelmi sikert hozott a Richternek. Ez lehetővé tette számunkra, hogy az 1989-es rendszerváltás előtt a devizabevételekre támaszkodva nyugati technológiákat hozzunk létre Magyarországon. Ez lehetővé tette a hazai szakemberek számára, hogy világszínvonalú tudást építsenek. Ma ezt a szerepet játssza az antipszichotikus Cariprazine, amely a világ 50 legkelendőbb gyógyszerének egyike. Régiónkban helyben szintetizált molekula sem került fel erre a szűkített listára. Erre nemcsak magyarként, hanem közép-európaiként is büszkék lehetünk. Mint említettem, a nőgyógyászatban az a célunk, hogy az évtized végére piacvezetők legyünk. Ennél is fontosabb azonban, hogy itt elkötelezettek vagyunk amellett, hogy olyan betegségeket kezelünk, amelyekre korábban nem volt orális terápia. Gondolok itt például az endometriózis és a méhmióma kezelésére szolgáló egyik gyógyszerünkre.

Az új termékek kifejlesztése mellett az RG olyan gyógyszerek gyártásába is befektet, mint a biohasonló gyógyszerek, amelyek szerzői joga lejárt, például a német Formycon társaság részvényeinek közelmúltbeli megvásárlásával. Hogyan lehet versenyezni ezen a területen a Kínából vagy Indiából származó olcsó termékekkel?

O.G: Van egy olyan területe a munkánknak, amely nem egy új terápia kifejlesztéséről szól, hanem arról, hogy egy meglévő terméket a lehető legszélesebb körben elérhetővé tegyünk. Ez a biohasonló gyógyszerek és a kis molekulájú generikus gyógyszerek területe, amelyekkel olcsóbban és nagyobb mennyiségben szeretnénk gyógyszereket biztosítani a rászorulóknak. Ugyanakkor természetesen a fejlődő országok olcsóbban és nagyobb mennyiségben is előállíthatják őket, ami részben méretgazdaságosság kérdése. Ezért a költséghatékonyság és a gyorsaság két olyan szempont, amelyre folyamatosan összpontosítanunk kell. Az elmúlt másfél évtizedben nagy hangsúlyt fektettek az Ázsiával való versenyre, de mára a rövidebb ellátási lánc szempont egyre nagyobb teret hódít. A költségszempontot kissé visszaszorították. Ennek az az oka, hogy különösen az Egyesült Államokban hiányok vannak, amelyeket a helyi egészségügyi rendszer már nem tud elviselni. Már nem elfogadható, hogy egy fejlett ország egy vagy két távol-keleti vállalatra támaszkodjon a betegellátás biztosításában. Ez még nyilvánvalóbbá vált a Covid-járvány idején.

Richter a 2024. április 6. és 9. között Budapesten megrendezett 32. Európai Pszichiátriai Kongresszus egyik főtámogatója volt. Hogyan jött létre ez az együttműködés?

O.G: zámunkra elengedhetetlen az orvosokkal való kapcsolat, mert felesleges gyógyszereket gyártani, ha az orvosok nem ismerik a legújabb tudományos eredményeket, a legjobb terápiás megoldásokat, ezért nem írják fel, és végül a beteg nem gyógyul meg. A társadalomra gyakorolt hatásunk nulla lenne az egészségügyi szolgáltatók nélkül. Munkánk nem ér véget a termékeink kiszállításával, ügyelnünk kell arra is, hogy a páciens megkapja. Az orvosok a legnagyobb partnereink ebben. A budapesti Európai Pszichiátriai Kongresszus alkalmából jó alkalom arra, hogy Richtert láthatóvá tegyük számukra. Pszichiáterek ezrei érkeztek Budapestre, és örülünk, hogy az esemény egyik főtámogatója lehetünk. Ez nem meglepő, hiszen Richter az európai pszichiátriai térkép egyik legkiemelkedőbb szereplője, a világ leggyorsabban növekvő antipszichotikus gyógyszerének gyártója.

Milyen tapasztalatai vannak a magyar vegy- és gyógyszeripari szakemberek utánpótlásával kapcsolatban? Hogyan viszonyul Magyarország más régiókhoz, ahol az RG-nek van tapasztalata ezen a területen?

O.G: Az élettudományokban sokat kell tenni annak érdekében, hogy ez a világszínvonalú képesség Magyarországon is fennmaradjon. Ez már az általános iskolában elkezdődik, ahol a kémia és a biológia területén azonosítottunk néhány feladatot. Rengeteg pénzt költünk erre, szakmailag fektetünk be olyan programokba, amelyek felkeltik a gyerekek érdeklődését a szakma iránt. Egyetemekkel is együttműködünk azon, hogy a megfelelő számú, megfelelő képesítéssel rendelkező diplomás hallgatót kihozza a magyar egyetemi szektorból. Van PhD programunk, a budapesti Semmelweis Egyetemen Richter tanszékünk, és számos egyéb oktatási tevékenységben is részt veszünk. Ösztöndíjakkal is igyekszünk biztosítani az új tehetségek utánpótlását.

Mi inspirálja a fiatal tehetségeket a gyógyszeripar választására? Például versenyképesek-e az ágazat fizetései?

O.G: Azt hiszem, igen, érdemes ipari gyógyszerészi karriert keresni. Az itt kínált munkakörülmények változatosabbak és nemzetközibbek. A másik dolog, és ez sok embert inspirál, köztük engem is, az az, hogy a nap végén az emberek élete és életminősége attól függ, hogy mit teszünk. Több ezer kollégánk munkájának köszönhetően tavaly 305 millió doboz gyógyszert tudtunk előállítani, nagyjából annyit, mint az összes magyar gyógyszertár forgalma együttvéve.