Vályogházból a Nobel-díjig – Karikó Katalin rendkívüli életútja

„Köszönetet mondok mindazoknak, akik annyi éven át próbálták megnehezíteni az életemet. Nélkülük nem lennék itt."

Karikó Katalin 2022-es kijelentése, amit a Semmelweis-díj átadásakor mondott el Budapesten, egy különleges pályafutás és egy rendkívüli karakter történetét foglalja össze pár szóban. Egy olyan élettörténetet, amely egyáltalán nem volt tündérmese, de ami végül mégis eljutott a happy endig – és még messze nem zárult le. Nehéz körülmények között élő családba született, amiből a tanulásvágy vitte előre és emelte fel őt; később tudományos karrierjét itthon politikai játszmák lehetetlenítették el, Amerikában pedig kelet-európai, bevándorló, középkorú nőként és anyaként küzdött a tudományos társadalom elismeréséért. Mindennél hatalmasabb győzelem lehetett számára a Nobel-díj elnyerése, azután, hogy az egész emberiséget szolgáló kutatásai nyomán a világ megismerte a nevét.

Gyerekkor a föld közelében

„Azt hiszem, mindig is az a lány maradok, aki a magyar Alföldön rácsodálkozott a természetre, és megbűvölten nézte a körülötte látványosan kibontakozó életet”

 – vallja Karikó Katalin. A jövőt – és saját jövőjét – senki nem jósolhatja meg, így lehetett ezzel gyermekkorában ő is. 1955-ben született, és egy tipikus alföldi mezővárosban, Kisújszálláson nőtt fel. Mindentől távol, de a természethez és az anyaföldhöz közel. Olyannyira közel, hogy a helyi földből és terméséből épült gyerekkori lakóháza is: egy nádtetős vályogház, benne egyetlen lakószobával, angol vécé nélkül. Víz nem volt bevezetve a házba, az utcai kútról kellett hozni, ha főzni, mosni vagy fürödni akartak. Nem mondható tehát, hogy kiskorától kezdve ki volt kövezve az út Karikó Katalinnak a tudományos pályafutás és a nemzetközi karrier felé.

Édesapja, Karikó János hentesként dolgozott, a mindennapi betevőt így minden időkben biztosítani tudta családjának. Annál nagyobb bizonytalanságok és élettragédiák sújtották Katalin anyai ági családját. Ükszüleit egy soha fel nem derített bűntény során meggyilkolták. Dédapja katonának ment az első világháborúba: otthon maradt felesége és öt gyermek aztán haláláról kapott hírt – ami miatt az összetört asszony önkezével vetett véget életének. Később viszont Oros Ferenc hazatért: mégse halt meg, téves értesítést kapott korábban a családja.

Karikó Katalin szülei Kisújszálláson kezdték közös életüket: apja hentesként, édesanyja könyvelőként dolgozott a kommunizmus legsötétebb éveiben. Az 1956-os forradalom szele újra megforgatta a családot. Karikó Jánost a forradalom leverése után a kommunista párt elleni izgatással vádolták meg: felfüggesztett börtönt kapott, hivatalos munkát ezután sokáig nem kaphatott, alkalmi munkákból tartotta el önmagát és családját.

A kis Katalin ezzel a családi sorssal és háttérrel kezdte meg tanulmányait: előbb egy ötven fős helyi iskolai osztályban tanult, majd pedig a szintén helyi gimnáziumban folytatta tovább tanulmányait. A szorgalmas ifjú hölgy előtt lassan felsejlett a tudomány izgalmas és határtalan világa: biológia szakkörre járt, ahol levelet írtak a C-vitamin felfedezőjének, a magyar származású, Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertnek Amerikába. Csak annyit tudtak a borítékra írni: „Szent-Györgyi Albert, USA” – és így is megérkezett a címzetthez a levél, s jött válasz is: egy dedikált könyv a nagy tudóstól, „a tudomány lelkes kisújszállási művelőinek” címezve.

A tudomány bűvöletében

Innen már nem volt visszaút: elkezdte a természettudományos oktatásáról híres szegedi egyetem előkészítőjét, majd fel is vették az egyetemre, ahol a biológia szak hallgatója lett. Itt folytatódott a szorgalmas tanulás, a tudományos pályát célzó, tudatos út végigjárása. „Ha van szuperképességem, az mindig is ez volt: az akarat, az igyekezet és a kitartás: keményen és módszeresen dolgoztam, és nem hagytam abba. Gyakran hajnali kettőig fent voltam” – emlékszik vissza az egyetemi korszakra, ami későbbi munkaetikáját is meghatározta. „Már akkor is az volt a célom, hogy valami nagy dolgot alkossak” – mesélte egy interjúban.

De emellett azért belefért, hogy egy biológus bulin, 1977-ben összeismerkedjen egy fiatalemberrel, Francia Bélával. A nagy szerelemben csak mellékes tény volt, hogy Katalin 22, Béla pedig 17 éves volt akkor – a pár összejött és végleg együtt is maradt.

A törekvő Katalin számára azonban ezután is a tudományos pálya elérése volt a középpontban. Hatalmas siker volt számára, hogy a diploma megszerzése után helyben, a Szegedi Biológia Központ munkatársa lett, a Magyar Tudományos Akadémia szépreményű ösztöndíjasaként. A szép remények az első években elkezdtek megvalósulni. Létrehozott egy víruslaboratóriumot – azon a szakterületen, ami az egész későbbi tudományos pályafutását meghatározta. De mire harmincéves lett, súlyos csapások rázták meg addig egyenes életútját. Előbb édesapja hunyt el szívinfarktusban; majd pedig, miután egy gyógyszertár visszavonta addigi kutatási támogatását, megszűnt az állása.

Karikó Katalin saját életrajzi kötetében vall arról: a történteknek politikai vonatkozásai is lehettek a kommunista diktatúra idején. A belügyesek ugyanis az évek folyamán megkeresték őt, ám soha nem jelentett senkiről, nem lett besúgó. Az összefüggéseket ő maga sem tudja biztosra, de tény volt az is, hogy a hét év alatt nem léptették őt elő.

Időközben viszont édesanya lett Katalinból: 1982-ben hozta világra leányát, Francia Zsuzsannát. De amint lehetett, bölcsődébe adta őt, és folytatta tudományos tevékenységét. Férje nélkül ezt nem tudta volna megtenni. „Azt szokták mondani, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő, hát mögöttem meg a férjem van. Igazi superman, mindenhez ért, bútort készít, falaz, autót szerel. Mindig támogatott, soha nem mondta, hogy most már főzzél valamit, és hagyd a kísérletezést” – vallja férjéről Katalin.

Amerikai álom és valóság

Egy 1985-ös munkahelyvesztés viszont kerékbe törte addigi terveiket, hirtelen ellehetetlenült magyarországi tudományos pályafutása. Korábban nem tervezte ezt, mégis sorsfordító döntést kellett hoznia: családjával kivándorolt Amerikába. Azóta is sokszor elmesélt epizód az élettörténetükből, hogy kislánya plüssmacijába varrta a spórolt pénzüket, 900 angol fontot, amit a szovjet gyártmányú Lada autójuk eladásából tettek félre. „El akartam menni Magyarországról? El akartam hagyni Szegedet, a nővéremet? Az anyukámat, aki nemrég özvegyült meg? Nem. Soha nem akartam elmenni. De dolgozni akartam.” – emlékszik vissza.

A család végül Philadelphiában telepedett le, Karikó Katalin pedig a Temple University-n tudta folytatni kutatói pályafutását. A piszkosnak talált laboratóriumban Karikó maga takarított, hogy megteremtse a steril körülményeket a kutatáshoz. Később egy katonai orvosi egyetemen dolgozott tovább, ami miatt a hétköznapokon távol kellett, hogy legyen a családjától. Hétfő hajnalban a sötétben indult útnak kis elemózsiával, éjszakánként pedig hálózsákban aludt a laboratóriumban, hogy aztán a hétvégéken visszatérjen szeretteihez.

„Mindent feladtunk, amink csak volt, a jegyünk is csak egy irányba szólt. Senkit sem ismertünk Amerikában; ott aztán bedobtak a mély vízbe, gyorsan meg kellett tanulni úszni, különben mind alámerültünk volna”

 – mesélt egy interjúban az első éveiről az Egyesült Államokban. A család azonban megkapaszkodott – olyannyira, hogy a szülei mentalitását öröklő lányuk, Susan Francia az egyetem elvégzése alatt élsportoló lett evezésben, sőt a 2008-as és a 2012-es olimpián aranyérmeket is nyert.

A küzdelmes évek után a stabilitást a University of Pennsylvania jelentette. De az igazi elismertséghez és az áttöréshez itt is sok-sok évnyi kemény munka kellett. Kutatásaihoz nehéz volt finanszírozást találni, a változó munkahelyi körülményeknek, átszervezéseknek és elbocsátásoknak pedig többször ő lett a vesztese. „A University of Pennsylvanián számtalanszor gondoltam arra: itt vagyok Amerikában, ülök egy laborasztalnál, mi másra vágyom, lehetne ennél jobb dolgom? Arra kell törekednem, hogy még jobb kísérleteket végezzek! Nem kerestem másokban a hibát, nem okoltam a főnököt, hanem mindig azt tartottam szem előtt, hogy én, saját magam hogyan tudnék továbblépni” – mondja erről az időszakról Karikó Katalin.

Az mRNS nyomában

Bár mindig voltak munkatársak, pártfogók, de a tudományos közösség és pláne a nagyvilág sokáig nem ismerte el, milyen fontos kutatásokat végez a vírusok elleni fellépés területén. 1998-ban Drew Weissman immunológussal felfedezték az mRNS jelentőségét. 2013-ban elhagyta a Pennsylvaniai Egyetemet, a BioNTech cég alelnökeként folytatta tovább pályafutását.

Karikóék mRNS-kutatása alapozta meg a 2020-ban kitört Covid-járvány ellen bevethető egyik fontos oltás megszületését. Maga az mRNS egy rövid élettartamú hírvivő, ami genetikai információt szállít a DNS-től a riboszómákig. Ennek segítségével a szervezet sejtjei speciális fehérjéket tudnak előállítani egy fertőzés legyőzéséhez. Az ezen alapuló oltások nem legyengített vírust juttatnak be, hanem csak egy genetikai információt, ami megtanítja a szervezetet a vírus elleni védekezésre.

Amikor aztán a Covid 2020-ban végigsöpört a világon, az egész emberiség értesülhetett a Karikó-féle mRNS-kutatások jelentőségéről. És arról, hogy tudósok és más szakemberek szerteágazó csapata egy év megfeszített munkájával elő tudta állítani az ezen alapuló oltást, s megkezdődhetett vele az oltakozás. „Egy világjárvány kellett ahhoz, hogy a világ megértse, mit értünk el, és az miért fontos” – mondja erről a tudós. „Egész életemben hajtottam – kényszeresen, szenvedélyesen. Megszállottan éltem és dolgoztam” – vallja meg, visszatekintve pályafutására.

A Covid-időszakban meglátta a járványkorszak jó oldalát is.

„A sok veszteség mellett kétségtelenül jó dolgok is történtek velünk. Például sokan felfedezték, hogy van családjuk. A szülőknek otthon kellett maradniuk, és sokkal több időt töltöttek a gyermekeikkel... Szintén a járvány hozadéka, hogy mintha sikerült volna a tudományt egy kicsit közelebb vinnünk az emberekhez. Tudással, információkkal kell ellátni őket, hiszen, ha az átlagember nem ért valamit, akkor fél, vagy ha nem rendelkezik elég ismerettel, sokszor elfogad megalapozatlan, téves állításokat.”

Karikó Katalin és munkatársa, Drew Weissman immunológus az elért eredményeik nyomán 2023-ban orvosi-élettani Nobel-díjat kapott. Katalin a magyar és az amerikai tudományos élet világhírűvé vált képviselője lett, aki személyében köti össze e két nemzet 20. és 21. századi valóságát.